Az elmúlt időszakban több kutatás jutott arra a következtetésre, hogy megfordult a szekularizációs trend, és a fiatalok körében újra virágzik a vallásosság. A legfrissebb felmérések cáfolják a trendfordulót, és arra figyelmeztetnek, hogy az elvilágiasodásnak jelentős politikai és társadalmi mellékhatásai lehetnek.

A szocialista társadalomkutató szerint a nyugati demokrácia már-már halott. Saját uralkodó osztályának önzése végez vele. A liberális professzor szerint is rossz irányba mennek a dolgok, de az egyensúly még helyreállhat.

A korábbi jóslatokra rácáfolva, Trump elnök nem az elszigetelődés külpolitikájának logikáját követi. Ám egyáltalán nem biztos, hogy hosszú távon is Washington érdekeit szolgálja, ha a hagyományos diplomácia helyébe az erő politikája és az üzleti szemlélet lép. A régi szövetségesek elidegenítése Kína malmára hajtja a vizet.

Virágkorát éli a tudományos publikációk világa. Soha annyi szakcikk nem jelent meg, mint manapság. Csakhogy a mennyiség a minőség rovására megy. A hamisított és a mondvacsinált dolgozatok elburjánzása súlyos mellékhatásokkal jár.

Olaszországban három éve kormányoz a jobboldal, de a baloldali kulturális túlsúllyal szemben egyetlen valódi kezdeményezése volt, az oktatási irányelv-csomag. Egyébként azonban a hegemóniatörekvés egyelőre vezetői posztok megszerzésében merült ki.

Német elemzők még nem temetik a liberális demokráciát, de az utolsó kenetet már feladták rá. Szép dolog a demokrácia és a jogállam, de ha nincs jólét, akkor a választók elfordulnak a liberális államtól.

A mesterséges intelligenciát fejlesztő cégek a generatív nyelvi modellek autonómiájára hivatkozva hárítják a jogi felelősséget. Az Elon Musk tulajdonában álló Grok chatbot antiszemita gyűlöletkeltése kapcsán azonban ismét kiderült, hogy végső soron az algoritmusokról döntők határozzák meg a mesterséget intelligencia nézeteit.

A fiatal európai nemzedék nem látott mást, mint demokráciát, és nincs tőle elragadtatva. A legfiatalabbak nemhogy diktatúrát, de egyenletesen fejlődő demokratikus piacgazdaságot sem láttak. Talán ez a magyarázat.

Felmérések szerint a fejlett országokban jelentősen visszaesett a nemzeti identitásra büszke polgárok aránya. Különösen a fiatalok és a baloldali választók ábrándultak ki a nemzetből. Ez azonban nem a hazaszeretet hiányát jelenti.

Egyes elemzők attól tartanak, hogy az olvasás és az írásbeli kultúra visszaszorulása a demagóg, megosztó és antidemokratikus politikának kedvez. Mások szerint viszont a saját státuszát és hatalmát féltő tanult elit igyekszik pánikot kelteni.

A neves liberális szerző védelmébe veszi a demokratapárti főpolgármester-jeltöltet az antiszemitizmus vádjával szemben, és új antiszemitizmus-definíciót sürget. Bírálói szerint nem a definícióval van baj, hanem a zsidóellenes előítéletek terjedésével.

A populizmus kutatására szakosodott ismert német politológus szerint a baloldal és a jobboldal helyet cserélt. A progresszív neoliberális eszméket felkaroló egykori baloldal elvesztette bázisát, és esélye sincs visszanyerni, amíg lejárt szavatosságú fogalmakat és nyelvezetet használ.

A korábban divatos nyári gyerektáborok olyan mértékben drágultak Amerikában, hogy egyre több középosztálybeli szülő inkább hagyja a gyereket otthon poshadni a vakáció idején. Lehet, hogy ezzel jót is tesz a gyereknek. A hátrányos helyzetű gyerekeknek viszont ártalmas ez a recept.

A radikális baloldal szemrebbenés nélkül kiáll az iráni teokratikus állam mellett, holott a papi rezsim egyértelműen lábbal tiporja azokat az értékeket, amelyek egyébként oly szentek a baloldal szemében. Izrael-gyűlölet és Nyugat-hibáztatás a magyarázat.

Megfordulni látszik az elmúlt évtizedek trendje: a fejlett országokban egyre több a vallásos fiatal. Egyúttal az is megfigyelhető, hogy a Z-generáció nagyobb arányban szavaz jobboldali pártokra, és a vallás egyre inkább politikai fegyverré válik.

Trump bürokráciacsökkentési programját sokan a demokráciát is veszélyeztető konzervatív kezdeményezésnek tartják. Pedig a menedzserek és a hivatalnokok hatalmának megkurtítása egykor a baloldalon is népszerű volt. Többek között Orwellt is megihlette a gondolat.

A brit konzervatívok azon keseregnek, hogy a britek már nem bíznak egymásban és az országban egyre nagyobb baj van a közbiztonság és a köztisztaság terén is. A baloldali kormányt hibáztatják, de elismerik, hogy ennél mélyebb okok is vannak.

Történelmi közhely, hogy a forradalmak gyakran vezetnek zsarnoksághoz és terrorhoz. Az amerikai eszmetörténész szerint kivált egy olyan korban érdemes emlékeztetni magunkat erre, amikor a radikális jobb- és baloldal egyre inkább koloncnak tekinti a mérsékletet és a kompromisszumokat.

Amerikai techguruk szorosabb együttműködést szorgalmaznak a kormány és a technológiai szektor között, mondván, hogy így lehetne a nép szolgálatába állítani az innovációt, megerősíteni a nemzeti összetartozást és érvényesíteni Amerika érdekeit. Igen ám, de vajon a plebejus jobboldal hogyan fogadja a techoligarchák befolyásának erősödését?

Vezető konzervatív értelmiégiek egész sora fordul a vallás felé, mert úgy látja, hogy a klasszikus liberalizmus értékeire nem épülhet erős, összetartó közösség. Az új-zélandi elemző szerint viszont ma sincs jobb a klasszikus liberalizmusnál.