Sokan tartanak tőle, hogy deepfake videók és a mesterséges intelligencia minden korábbinál hatékonyabb propagandaeszköznek bizonyulnak, ha a politikai ellenfél lejáratására vagy álhírek terjesztésére használják őket. De mi van akkor, ha egy politikus saját magát klónozva hoz létre chatrobotot? Indiában ez már általános gyakorlat, és elég nagy hatékonysággal működik.

Ferenc pápa nem engedélyezte, hogy nők is diakóniai szolgálatot lássanak el, vagyis feljussanak a pappá szentelés előtti utolsó lépcsőfokra. Pedig a szinodális reformnak nevezett megújulásról zajló három éve zajló zsinat résztvevői közé az ő kifejezett utasítására kerültek  nők is. Taktikai visszavonulásra kényszerült volna az egyházfő?

A német kormány Ukrajna egyik legfontosabb támogatója. Scholz szociáldemokrata kancellár éppen a minap engedélyezte a német fegyverek határközeli orosz katonai célpontok elleni bevetését. Eközben pártja, az SPD békepárti jelszavakkal kampányol az EP-választás előtt. 

Egyre-másra robbannak ki az MI-alkalmazások hibáival kapcsolatos botrányok. Egyes elemzők már attól tartanak, hogy a mesterséges intelligencia nemhogy felszámolná, inkább terjeszti, felerősíti és szaporítja az ostobaságokat.

Izrael gázai háborúja joggal bírálható, de az olasz elemző szerint népirtásnak nevezni súlyos előítéletekre vall. Az antiszemitizmusban két különnemű fanatizmus talál egymásra: a vallásos és a világi. 

Liberális körökben a legkomolyabban latolgatják, hogy vajon az Egyesült Államok fel van-e vértezve diktatúra ellen. Nem teljesen világos, mit is értenek diktatúrán, vagy autoritarizmuson, mert olykor felváltva használják a két terminust. Mindenesetre arra például nem gondolnak, hogy börtönbe kerülnének a kormány ellenfelei vagy hogy megszűnne a szólásszabadság.  

Az egyetemeket egyre inkább a túlburjánzó bürokratikus vízfej irányítja. Részben ennek tudható be, hogy az egyetemek politikai szerepet is vállalnak. Így viszont a hagyományos küldetésükre, tudniillik a tudás átadására egyre kevesebb lehetőségük marad.

Az Egyesült Államok globális hegemóniája letűnőben. De milyen lesz a multipoláris világrend? Az elemzők többsége biztosra veszi, hogy az új globális rendszer alapkövei a mai államok lesznek. Pedig ha a világrend átalakul, akkor nem biztos, hogy a mai szuverén államok egyben maradnak.

A túlterjeszkedő állam nem szélsőjobboldali vagy szélsőbaloldali terrordiktatúrát eredményezett, mint Friedrich Hayek, a 20. századi liberalizmus nagy klasszikusa várta, hanem a társadalom alapsejtjeit támadta meg – véli az amerikai szerző. A klasszikus liberalizmus ma politikai értelemben halott, de talán még újraéleszthető.

Az interneten korlátlanul terjed a politikai propaganda és a veszélyes ostobaság. Sokak szerint ezért az államnak a polgárok és a demokrácia védelmében szabályoznia kell a tartalmakat. Igen ám, de ha az állam cenzorként lép fel, akkor maga is veszélyezteti a demokráciát és a szólásszabadságot.

Hogyan lehetséges, hogy a progresszív baloldal, így feminista és meleg szervezetek és értelmiségiek is kiállnak az iszlám fundamentalista Hamász mellett? A tekintélyes amerikai történész szerint a baloldali Izrael-ellenesség és antiszemitizmus a kommunizmusban gyökerezik.

A mai szuperállamok csak árnyékai a 19. századi birodalmaknak, ez pedig a kisállamoknak kedvez. De csak addig élvezhetik a kis méret előnyeit és őrizhetik meg szuverenitásukat, amíg virágzik a globalizáció és érvényben van a nemzetközi jog. Ellenkező esetben a nagy halak felfalják a kicsiket.

A párválasztás és a szexualitás rendkívüli mértékben átpolitizálódott. A partnerkeresésben egyre nagyobb jelentőséget kap a politikai hovatartozás és az ideológia, ami megkeseríti a Z-generáció életét – a nőkét és a férfiakét egyaránt.

Az Európai Uniónak hála, az elmúlt harminc év alatt töredékére esett vissza az olaszországi maffiák halálos áldozatainak száma. Az uniós gazdaságpolitikai támogatások ugyanis a nyers zsarolásnál nagyobb haszonnal kecsegtették a bűnszervezeteket, és a kockázat is mérsékeltebb volt. 

A kommentariátus egymásra licitálva próbál nevet adni az új korszaknak. Egyesek harmadik világháborút, mások újabb hidegháborút vízionálnak, megfeledkezve róla, hogy a jövő nincs előre megírva.

Az amerikai egyetemeken kirobbant Izrael-ellenes palesztinpárti tüntetések sok szempontból hasonlítanak az 1968-as diáklázadásra. Ötvenöt éve a rendőrök és a nemzeti gárda fellépése olaj volt a tűzre: a tüntető diákok további radikalizálódásához és erőszakspirálhoz vezetett.

A radikális francia baloldalon régi hagyomány az Izrael-ellenesség: a hidegháború idején a Kínát vagy a Szovjetuniót csodáló nyugati fiatalok természetes szövetségest láttak a különféle palesztin fegyveres szervezetekben. Mai utódaik a szabadságszerető, de elnyomott Dél képviselőjét látják a Hamászban, Izraelben pedig az elnyomó Északét. 

Harminc éve úgy tűnt, hogy a liberális demokrácia globális győzelmet aratott. Ma viszont egyre többen ábrándulnak ki a demokráciából. A német publicista szerint jó okuk van rá: az autoritárius rezsimek sok szempontból hatékonyabbak, mint az elkényelmesedett nyugati liberális demokráciák.

A mesterséges intelligencia valóra válthatja az emberiség nagy álmát: egyre inkább gépek dolgozhatnak helyettünk. A mellékhatások azonban inkább rémálomra hasonlítanak. Az egyenlőtlenséget még csak legyőzhetjük, a sok szabadidő eltöltése viszont óriási kihívás lehet.

Amíg gyorsan nőtt a gazdaság, az olasz társadalom feudális jellegű beütései ellenére is megőrizte stabilitását. Az új évezredben remény sem látszik a gyors növekedésre, ezért hosszabb távon a demokrácia is veszélybe kerülhet.