Egyre-másra jelennek meg a különböző magyarázatok és elképzelések arról, hogy miért népszerűek manapság az összeesküvés-elméletek. Az amerikai szerző elismeri, hogy mindben van igazság, ám az egyik legfőbb oknak azt tartja, hogy valóban elszaporodtak az összeesküvések.

A szűkös erőforrások elosztásának dilemmája húsba vágó erkölcsi dilemma az egészségügyben. Orvosok és orvosetika-szakértők azt vizsgálják, hogy a sorban állás és egyéb, apró kellemetlenséggel járó bürokratikus procedúrák alkalmasak-e a rászorultság eldöntésére.

A gazdasági válság óta népszerű a nézet, hogy stagnáló gazdaság is képes jólétet teremteni. Sőt, a klímakatasztrófával kapcsolatos félelmek miatt egyre többen egyenesen úgy gondolják, hogy a fogyasztás és a termelés visszafogására van szükség. Közgazdászok szerint alacsonyabb termelési szintek esetén még a társadalmi különbségek is kordában tarthatók lennének. Elvileg.

Informatikusok szerint nem kész döntéseket kell a mesterséges intelligenciába betáplálni, inkább az emberi döntések utánzására kell tanítanunk a gépeket. Azt remélik, hogy akár még tanulhatunk is a motivációinkat rendszerező algoritmusoktól. Persze lehet, hogy nem örülnénk, ha többet tudnánk rejtett motivációinkról.

Egy francia gimnazista lány szidalmazta az iszlámot az interneten, mire halálos fenyegetések özönét kapta, olyannyira, hogy biztonsága érdekében eltanácsolták az iskolalátogatástól. A baloldal és a hagyományos emberjogi szervezetek nem keltek a védelmére. 

A modern állam törvényhozói előszeretettel szervezik ki a döntéseket technokrata szakértőknek. Csakhogy ezzel a demokrácia elve sérül. Szakértelem nélkül viszont aligha jöhet létre a közérdeket szolgáló szabályozás. Van-e arany középút a technokraták uralma és a demagóg kormányzás között?

Az egyik leghíresebb és legdrágább amerikai egyetemen megszüntetik a művészettörténeti bevezető kurzust, mert túlságosan fehér, heteroszexuális és európai alkotókról szól. A bölcsészkari vezetők állítólag a diákság követelésének engednek, ugyancsak állítólag egyetértenek vele.

Egy friss kutatás szerint alaptalan a vád, miszerint a liberálisok libertinus életmódot folytatnak. Igaz ugyan, hogy toleránsabbak, ám saját családi életüket a hagyományos, kétszülős modell szerint rendezik be. Részben ez magyarázza, hogy gyerekeik sikeresebbek.

A konzervatív brit lap szigorú fellépést javasol a törvénytelen bevándorlás ellen, de nem a hazai társadalom védelmében, hanem a halálos balesetek elkerülése érdekében. A párizsi balliberális napilap viszont a már Franciaországban lévő illegális bevándorlók helyzetének legalizálását javasolja.

A közösségi médiát csak kevesen használják aktívan, mégis nagy befolyással van a közéletre. Ezért részben azok az újságírók a felelősek, akik maguk is részei a közösségi buborékoknak, és hozzájárulnak, hogy a virtuális tér közbeszédje határozza meg a nyilvánosságot.

A nemzeti és etnikai identitást a társadalmi konstruktivizmus hívei az elit által elterjesztett, veszélyes mítosznak tartják. Ám ha érdekük úgy kívánja, a haladó gondolkozásúak is szívesen találnak fel és terjesztenek kollektív identitás-narratívákat. Identitáspolitikai tanmese a latin-amerikaiakról.

Az orosz politológus a világrend felbomlásának jelét látja a földkerekség legkülönbözőbb pontjain fellángoló tiltakozó mozgalmakban. Cikkének címét nem véletlenül kölcsönözte Ortega y Gasset híres 1929-es könyvétől. Kilencven év után, úgy véli, ismét a tudatlan tömegember támad egy rosszul működő rendre. 

Az egyre népszerűbb prediktív rendvédelmi megoldások azzal kecsegtetnek, hogy átláthatóbbá és elfogulatlanabbá teszik a közügyek intézését. A német publicista szerint ez illúzió: az algoritmusokra bízott kormányzás nem átlátható és nem is demokratikus.

Az egyetemi diploma egyre kevesebbet ér a munkaerőpiacon. Pedig az oktatás egyre drágább. Mindenki egyetért abban, hogy a felsőoktatás súlyos válságban van. Abban viszont már nem, hogy a bajokat az elpiacosodás okozza-e, vagy épp ellenkezőleg, a nyakló nélküli támogatások, vagy netán az információhiány.

A globális fenntarthatóság csak akkor valósítható meg, ha gyökeresen átalakítjuk a termelést és a fogyasztást – állítják baloldali szerzők. Némelyik még az újrahasznosítást is kártékonynak tartja. A nagyvállalatok és a fogyasztók megfékezése érdekében drasztikus állami beavatkozást sürgetnek.

Sokan tartanak tőle, hogy a politikai viták annyira eldurvultak, hogy hovatovább polgárháborús helyzet áll elő. Az amerikai publicista szerint eltúlzottak a félelmek. Nem a kemény és indulatos vitáktól kell félteni a demokráciát, hanem attól, hogy a szemben álló elitek kiegyeznek egymással.

Az olasz szociológus egyetért hazájának mérsékelt politikusaival abban, hogy ellenfeleik radikálisok, de azt már nem fogadja el, hogy demokráciaellenesek lennének. Az állam rosszul működik, ezért fordul el a többség az eddig kormányzó mérsékeltektől.

Jobb- és baloldalon egyaránt divatos az egyenlőtlenséget tekinteni a legnagyobb társadalmi problémának. Pedig miközben a jövedelmek közötti különbségek csakugyan nőttek, jelentősen csökkent a szegénységben élők és nélkülözők aránya. Mi magyarázza az egalitárius nosztalgiát?

A tudomány világa több kihívással is küzd. Az amerikai szerző szerint a fontos felfedezések számának csökkenése, az áltudományos sarlatánságok terjedése és a kutatásfinanszírozási problémák egyaránt a tudomány súlyos válságának jelei. Attól tart, hogy az elitválság egy civilizációs átalakulás előjele.

Franciaországban a teljes baloldal ellenzi a képviselőház határozatát, amely ratifikálta a Nemzetközi Holokauszt-Emlékezet Szövetség (IHRA) antiszemitizmus-meghatározását. A bírálók szerint a szöveg büntethetővé teszi Izrael elítélését.