Az elmúlt évtizedben szerte a fejlett országokban jelentősen visszaesett a baloldali pártok támogatottsága. Az amerikai politológus szerint elősorban azért, mert a gazdasági érdek helyett egyre inkább a kulturális kérdések határozzák meg a politikát. A baloldalnak akkor lehet esélye, ha vissza tudja hódítani a populista jobboldal által elcsábított szavazóit.

A globális felmelegedéssel szemben azonnali és radikális lépéseket sürgetők moralizáló, sőt vallásos nyelvet használnak. Támogatóik szerint ez helyes is, hiszen akkora a baj, hogy életvitelünk teljes átalakítására van szükség, ahhoz pedig nélkülözhetetlen a vallásos kultusz. Bírálóik szerint viszont ezzel többet ártanak az ügynek, mint amennyit használnak.

Az összeesküvés-elméletekre alapozott gondolkozás korábban csak a politikai paletta peremén létezett, ma viszont már az egész társadalmat megfertőzte. Az információbőség aláássa az alapvető közintézményekbe vetett bizalmat. Hovatovább már az alapvető tények dolgában sincs egyetértés.

Az amerikai birodalmat sirató elemzők sorát most az a Fareed Zakaria is szaporítja, aki két évtizeddel ezelőtt az illiberális demokrácia fogalmát megalkotta. Szerinte Amerika elszalasztotta az egypólusú világ éveiben rejlő lehetőségeket.

Olaszországban ismét kormányra került a középbal anélkül, hogy választást nyert volna. A neves szociológus a politikai pártok identitásán elmélkedik, és úgy látja, hogy mint annyiszor, az elit pártja most is visszavette a közhatalmat a lázadóktól.

A Római Birodalom alig egy évszázad alatt jutott el a tündöklés csúcsától a szétesésig. Ám egyáltalán nem biztos, hogy az egykori impérium részei rosszul jártak a birodalom összeomlásával. Az amerikai publicista azt boncolgatja, hogy mi várna Amerikára, ha Róma sorsára jutna.

A nemzetközi szervezetek egyre több emberi jogot ismernek el, közben azonban az alapvető jogok sem érvényesülnek. Az amerikai ENSZ-szakértő szerint vissza kellene térni az emberi jogok eredeti fogalmához.

Bár sokan hitték, hogy a gyors népességnövekedés gazdasági összeomlással és elszegényedéssel jár, ennek éppen az ellenkezője történt: a világ jólétének növekedése egybeesett a népességrobbanással. De mi lesz, ha fordul a trend, és megáll, netán csökkenni kezd a népesség?

A szúnyogok többet öltek meg közülünk, mint a katonák. Halálos kimenetelű szúrásaikkal egész földrészek történelmét változtatták meg. Hanem azért a történelmet alakító legfőbb erőnek nevezni őket tán mégiscsak túlzás.

A tavaly ősszel indult váratlan, spontán tiltakozó mozgalom kifulladóban van. A francia baloldali politológus szerint a sárgamellényesek megjelenése azt bizonyítja, hogy a régi politikai rendszer válságban van, újat azonban ez a mozgalom sem tudott felmutatni.

A létező szocializmus kudarcai nem ábrándítják ki a tervgazdaság híveit. Újabban azt remélik, hogy a big data és a mesterséges intelligencia végre elérhetővé teszi a hatékony központi tervezést, az igazságos elosztást, és végre beköszönt a digitális konzumkommunizmus Kánaánja.

A politikától független, szabad kutatás eszméje maga is a politika eszközeként született: a hidegháborúban a kapitalizmus elsőbbségét volt hivatott demonstrálni az ideológia szolgálatába állított szovjet tudománnyal szemben. Ettől persze a kutatás szabadsága még fontos és védendő ideál.

Az amerikai politológus állami ellenőrzés alá vonná a jótékony célú alapítványokat és megvonná tőlük a törvényben szentesített adóvisszatérítést, mert szerinte ellenőrizhetetlen magánérdekeket szolgálnak.

Sok szabadelvű ökodiktatúrát kiált, ha valaki szigorú környezetvédelmi szabályokat akar, és törvényi úton korlátozná az egyéni fogyasztást. Kritikusaik szerint ezzel súlyos ellentmondásba kerülnek – saját ideológiai alapvetésükkel csakúgy, mint a józan ésszel.

Anglia és a Szovjetunió után Amerika sem boldogult Afganisztánnal. Trump elnök a csapatok kivonására készül, és békemegállapodásról tárgyal a tálibokkal, holott Amerika 2001-ben éppen őmiattuk vonult be Afganisztánba. A kormány azonban továbbra is helyi hadurakkal fog osztozni a hatalmon.

A közelgő keletnémetországi tartományi választások esélyesévé előlépő AfD a rendszerváltás lezárását, szavazócédulás forradalmat ígér. A Stasi-szakértő történész szerint a mai Németországot az NDK-hoz hasonlítani bolond beszéd, de van benne rendszer.

Baloldali szerzők statisztikákat idézve arra figyelmeztetnek, hogy az identitáspolitikát zászlajukra tűző és a bevándorlást támogató fehér liberálisok nemcsak a társadalmi megosztottságot erősítik, hanem a Demokrata Párt választási esélyeit is rontják.

Értelmiségi, és már tépelődött rajta, hogy helyes-e aláírásával támogatnia egy petíciót? Az amerikai filozófus szakavatott uborkaszezoni eszmefuttatása segíthet a dilemma megoldásában.

Olaszországban a baloldal elborzadva számol be a fasiszta veszélyről, és a jobboldal számlájára írja az egyébként igen ritka erőszakos kilengéseket. A jobboldal pedig antifasiszta , csak nem úgy, ahogy a baloldal előírná.

Az emberek többsége rendkívül pesszimista a világ jelen állapotát és az emberiség jövőjét illetően. Pedig a számok alapján minden okunk meglenne az optimizmusra. Hiába, mindannyian a paranoiások leszármazottai vagyunk.