Boldog-boldogtalant lefasisztáznak manapság, elég, ha nézetei vagy tevékenysége ellenszenvesek a beszélőnek. Igaz viszont, hogy már a harmincas években is megesett az ilyesmi.

Az EU föderalizációját remélő elemzők szerint a közös Európai Egyesült Államok megalapításával érhet fel, ha az EU kötvénykibocsátásba kezd. Bírálóik szerint éppen ellenkezőleg: az adósság kollektivizálása a széthúzást fogja erősíteni, és az EU dezintegrációjához vezet.

A svájci eszmetörténész szerint az egyéni szabadság és az individualizmus értékét valló nyugati társadalmak nem kevésbé konformisták, mint elődeik. Mégis, mit gondoljunk magunkról, ha igaza van, és tényleg csak az őrültek és az udvari bolondok tudják és merik kimondani a fontos igazságokat.

Új távlatot nyitnak a történelemtudományban a nagy adatbányák, a digitalizálás és a számítógépes szövegfelismerés. A múltat statisztikai módszerekkel megérteni vágyó historiográfiai irányzat hívei azt remélik, hogy a történelem törvényszerűségeinek felismerésével a jövőt is előre jelezhetik.

Szociálpszichológiai kutatások tömkelege állítja, hogy a konzervatívok általában elővigyázatosabbak és komolyabban veszik a veszélyeket, mint a liberálisok. A koronaválságban azonban sok helyen megfordultak a szerepek, és a liberális baloldal követel szigorúbb korlátozásokat.

A mértékadó média is egyre inkább átveszi a közösségi oldalak és az internetes fórumok stílusát. Szenzációhajhásszá válik, és legfőbb célja a szektás csordaszellem kiszolgálása, akár a tények elferdítése, a kritikák elhallgatása, sőt összeesküvés-elméletek gyártása árán is.

A tudomány a legtekintélyesebb ágazatok közé számít a nyugati társadalmakban, de túlzás lenne azt állítani, hogy biztos fogódzókat tudott nyújtani a koronavírus-járvány ügyében. Nem fenyegeti-e a tudósokat végzetes presztízsveszteség, mire a járvány véget ér?

A politikai inkorrektség konzervatív bajnoka új könyvében szembeszáll a szerinte dogmatikus társadalomtudományos konszenzussal, miszerint a faji, nemi és osztálybeli különbségek mesterséges konstrukciók, és a társadalmi igazságtalanságok termékei. Azt reméli, hogy ezzel szemben a genetikai kutatások előrehaladásával bizonyítani lehet a képességek és adottságok biológiai meghatározottságát.

A Facebook a tudományos szakértelmiségre bízza a társadalmi szempontból veszélyes és megalapozatlan tartalmak kiszűrését. A baj csak az, hogy a tudós elitnek a saját háza táján is lenne mit söprögetnie. Ha a tudományos életben nem sikerült az igazság és a valótlanság megkülönböztetése, miért sikerülne az interneten?

A kormányok régi beidegződéseknek engedelmeskednek, amikor a vírusválságra adandó gazdaságpolitikát megfogalmazzák. Olaszországban erős az antikapitalista hagyomány, és emiatt nehéz lesz a kilábalás a válságból.

A moszkvai elemző egyfajta háború-pótléknak tekinti a koronavírus-járványt. Akárcsak a háborúk, ez sem múlik el következmények nélkül a társadalom életére nézve.

Mint Európában máshol is, Németországban törvény írja elő, hogy kizárólag nagykorúak férhessenek hozzá a pornográf tartalmakhoz, így az internetes szexoldalakhoz. Észak-Rajna-Vesztfália médiafelügyelete úgy döntött, hogy érvényt szerez a törvénynek. Kemény fába vágta a fejszéjét.

Az ikonoklaszta elemző szerint két negatív szereplő osztályharca zajlik a közéletben: a neoliberális technokrata elit és a populista demagógok küzdenek egymással. Ehelyett demokratikus pluralizmust javasol. Könyvének fogadtatása azonban jól szemlélteti, hogy milyen nehéz a két tábor közötti kompromisszum.

A piacpárti techguru szerint csak a technológiai innováció és az automatizálás segítségével lábalhatunk ki a koronavírus-válság gazdasági ingoványából. Az ismert demográfus viszont állítja, a gépesítés újfeudalizmushoz és lázadásokhoz vezethet.

A neves Kína-szakértő szerint Amerikának ugyanúgy össze kellene szednie magát, mint amikor a náci Németországgal, majd a Szovjetunióval szemben sikerült felülkerekednie műszaki téren. Igaz, Kína nem halálos fenyegetés, nem meghódítani akarja a világot, csak beolvasztani.

A demokratikus jogrend és a szabadpiac csak ott működhet, ahol erős az emberek közötti bizalom – állítja az amerikai közgazdászprofesszor, aki attól tart, hogy az erény kultúrájának gyengülése alapjaiban veszélyezteti a nyugati társadalmakat.

A koronavírus kitörése óta szüntelen záporoznak ránk a halálozási statisztikák és egyéb beszámolók, így ha akarnánk sem nagyon kerülhetnénk el, hogy az élet és a halál nagy kérdéseivel szembesüljünk. Ám a szekuláris világban, metafizikai támaszok nélkül nehéz elfogadni a halált.

Az amerikai kormány a második világháborúban és a hidegháborúban egyaránt az ideológiai hadviselés fegyvereként használta az absztrakt művészetet. A CIA támogatásával folytatott kulturmisszió azt volt hivatva demonstrálni, hogy Amerikában a művészet szabad, és nem ideológiai megrendelésre dolgozik.

A tudós maradjon a tényeknél, az értékalapú döntés már a politikus dolga. Csakhogy értékítélet nélküli tudomány gyakorlatilag nem létezik, ezért a politikus már értékítélettel terhelt adatokat kap a tudósoktól.

Magányos többféleképpen lehet az ember. Az elszigetelt egyének a politikában keresnek menedéket. Csakhogy az aktív politikai részvétel, ellentétben az egyéb közösségi cselekvéssel, nem csökkenti, hanem növeli a magányt, gyengíti a társadalmi bizalmat – és a közösségeket. A koronavírus hatására tovább nőhet az ideológiai megosztottság.