A tekintélyes amerikai tudós genetikai vizsgálatok segítségével kimutatja, hogy a faji purizmus rasszista narratívái pusztán mítoszok. Ennek ellenére nem ússza meg, hogy őt is a rasszista sztereotípiák használatával vádolják, mivel képességek dolgában is különbségeket lát az embercsoportok között.

A Szovjetunió ellen indított német támadás 77. évfordulóján az Izvesztyija három cikkírója is arról panaszkodik, hogy az új nemzedékek igen keveset tudnak a Nagy Honvédő Háborúról, külföldön pedig átértékelik a Szovjetunió szerepét, hogy ezzel Oroszországot gyengítsék.

Henry Kissinger, a 95 éves veterán politikus és külpolitikai elemző komolyan aggódik a mesterséges intelligencia elterjedése miatt. Attól tart, hogy az algoritmusok áveszik a gondolkozás irányítását, és véget vetnek a felvilágosodás korának.

Az amerikai baloldali történész a neoliberalizmus közel egy évszázados történetét dolgozza fel monográfiájában. Fő tézisét minden bizonnyal örömmel fogadják a nacionalisták is, ugyanis a nemzetállam és a nemzeti szolidaritás lerombolását tartja a szabadpiaci fundamentalizmus legfontosabb eszközének.

A jobboldali populista mozgalmak és pártok vezetői gyakran a társadalom felső egy százalékához tartoznak. Hogyan lehetséges, hogy a választók hitelesnek tekintik az elitellenességet prédikáló milliárdos politikusokat?

Az 1968-as franciaországi diáklázadás az arab országokban is követőkre talált, de hatása rövid életű volt. A lázadás uralkodó irányzatává a vallási fundamentalizmus vált, sőt, az egykori hatvannyolcas balos lázadók közül is sokan az iszlamista táborhoz szegődtek.

Tíz éve, a gazdasági válság kirobbanásakor a négy nagy globális hitelminősítő elégtelenre vizsgázott. Mára a kudarc ellenére nagyobbak és befolyásosabbak, mint valaha. A globális kapitalizmus ellenőreit továbbra sem ellenőrzi senki, és hibáikat sem kérik számon.

Amerikában kultúrháborúnak hívják, és a szociológus, aki három évtizeddel ezelőtt megalkotta a kifejezést, jobbnak látja a német eredetinél, mivel a küzdő felek kérlelhetetlenebbek, mint a bismarcki Németország kultúrharcának résztvevői voltak.

Amerika ódzkodik a sajtó állami támogatásának növelésétől. Pedig nem szükségszerű, hogy az állami dotáció a kormánypárti médiát erősítse. Hiszen egészen a 19. század végéig állami segítséggel működött az amerikai sajtó.

Az ikonoklaszta baloldali antropológus szerint a munkahelyek akár fele felszámolható lenne anélkül, hogy ebből érdemi következmény származna a termelésre vagy az államigazgatásra nézve. Sőt, még hasznos is lenne. A mondvacsinált munkák ugyanis több kárt okoznak, mint amennyit használnak.

A média átalakulása, az államhatalom központosítása és a permanens kampány átalakítja a politikát. A kormányfőre rendkívüli nyomás nehezedik: folyamatosan a figyelem középpontjában áll, és minden ügy megoldását tőle várjuk. Az elvárások miatt a kormányzás demagóg trollkodássá válhat.

A férfiak agya nagyobb, a nőknek viszont vastagabb az agykérge. Kényes téma, mert e fiziológiai méretek a szellemi teljesítményre is hatással vannak, igaz, csak extrém esetekben. Nagyobb jelentőségük inkább a szabad nemválasztásról szóló vitákban van.

A tekintélyes szociológus szerint a stabil állam alapja az erős központi hatalom, a közös nyelv és az etnikai törésvonalakon átívelő civil társadalom. Ezek nélkül a demokrácia az állam széteséséhez vezethet. Ezért a kívülről szorgalmazott modernizálás többet árt, mint amennyit használ.

Európában a balközép pártok eltávolodtak bázisuktól – véli a neves cambridge-i politológus. És egykönnyen nem is találhatnak vissza hozzá. Nem látszik ugyanis, hogyan lenne megvalósítható a szociáldemokrácia, akár nemzeti, akár uniós szinten.

Sokan gondolhatják, hogy a nonstop hírcsatornák és a közösségi média korában nincs jelentősége a nyomtatott sajtóban megjelenő véleménycikkeknek. Egy friss kutatás szerint nem így áll a helyzet: a vélemények hatására sokan megváltoztatják álláspontjukat. Feltéve persze, hogy eljutnak hozzájuk a más vélemények.

Két kanadai szakértő óva inti a kormányt és a parlamentet a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetésétől. Nem lenne ugyanis más a következmény, mint hogy az emberek kevesebbet  dolgoznának. Közben nemcsak Kanadában nő az alapjövedelem népszerűsége.

Az egyenlőtlenség nem zéró összegű játszma. Hanem még annál is rosszabb – állítják az egyenlőtlenség hatásait vizsgáló pszichológusok és szociológusok. A szegénység tudata rossz, de a vagyonosok sem érzik magukat jól a nagy gazdagságtól.

A mai elitellenes irányzatot úgy szokták emlegetni, mint ami az 1968-as nagy kulturális megújulást szeretné visszafordítani. A bolgár politológus szerint ebben van igazság, de a populisták más szempontból a jelenkor 68-asainak is tekinthetők.

A negyedszázada a liberális demokrácia végső győzelmét jósoló Francis Fukuyama egyre aggasztóbbnak tartja a populista nacionalizmus megerősödését. A liberális demokrácia védelmében a határok fölötti ellenőrzést és a patrióta politika megerősítését javasolja.

A szabadkereskedelmet általában úgy állítják be a politikusok és a közgazdászok, mintha mindenki számára előnyös lenne. A tapasztalat azt mutatja, hogy nem így van. A kanadai politológus szerint a szabadkereskedelmi megállapodások mindazonáltal elősegítik a nemzeti monopóliumok letörését és a gazdasági reformokat.