Tudományos körökben ideológiai hűséget követelnek a kutatóktól, akár a tények rovására is.  Két abszurd eset a sok közül, ráadásul a természettudományok területéről. 

Radikális diákok boszorkányüldözést indítanak a szexuális ragadozót védő harvardi jogászprofesszor ellen. A liberális hetilap tajtékzik, és attól tart, hogy az erőszak miatti jogos morális felháborodás a jogállamot veszélyezteti.

A világos női bőrt a világ nagy részén – egyebek között Ázsiában és Afrikában is – egyaránt szebbnek tartják, mint a sötétebb árnyalatút. A közkeletű vélekedés szerint ez a faji előítéletek következménye. Az ausztrál antropológus szerint ez csak részben igaz. A mindenhol elnyomást orrontó túlérzékenység pedig többet árt az egyenlőségnek, mint amennyit használ.

Egy friss kutatás szerint a mindent látó, és a normaszegést megbüntető Istenbe vetett hit nem előfeltétele ugyan a modern társadalomnak, ám fenntartásához jelentős mértékben hozzájárult. De mi lesz, ha visszaszorul a vallásosság? A totális megfigyelést lehetővé tevő technika veszi át a Mindenható társadalmi szerepét?

A baloldal már régen nem a rendszer ellenzéke Nyugaton, Olaszországban pedig annál is kevésbé, mivel nemhogy a rendszernek, de a kormánynak sincs ellenzéke, amely képesnek látszana átvenni a kormányzást. Egy-két egyszerű üzenet nélkül nem is sikerülhet. 

Baloldali értelmiségiek százai tiltakoznak az ellen, hogy Macron elnök, úgymond, büntethetővé kívánja tenni az anticionizmust, habár valójában nem akarja. Bírálójuk azzal érvel, hogy az erőszakos iszlamista antiszemitizmus új helyzetet teremtett.

A mesterséges intelligencia egyre fejlettebb, és ezért egyre szélesebb területen vethető be. Hovatovább annyira intelligenssé válik, hogy olyan megoldások kidolgozására is képes az elérendő cél érdekében, amelyek a hús-vér emberek esetében szabálytalannak számítanának. De ki a felelős, ha a mesterséges intelligencia törvényt sért?

A régi vágású konzervatív tanácsadó szerint a bevándorlást támogató liberálisok ideológiai doktrinersége és kompromisszumképtelensége a radikális bevándorlásellenes politikusok malmára hajtja a vizet.

A progresszívnak nevezett baloldaliak merő jó szándéktól vezettetve mindenütt rasszistákat, homofóbokat és nőgyűlölőket látnak, és alaptalan vádjaikkal veszélyeztetik a nyugati társadalmak belső békéjét. Egyúttal azt az ügyet is, amelyet szolgálni vélnek. 

Az amerikai internetguru álságosnak és arrogánsnak tartja azokat az újságírókat és szerkesztőket, akik a minőségi újságírásra és a demokrácia védelmére hivatkozva ellenállnak a piaci és az olvasói igényeknek. Úgy véli, nem kell a szektás véleményektől félteni a demokráciát.

A tekintélyes baloldali gazdaságtörténész szerint jó tíz éve az okozta a gazdasági válságot, hogy hatalmasra nőtt a globális pénzpiacok jelentősége. Közvetve ez idézte elő a populista pártok előretörését is. A megoldást a jegybankok és az állam szoros együttműködésében látja.

Az egyenjogúság a fejlett világban megvalósult. Az egyelőségért még tenni kell, de a fanatizmus, sőt, a dolgok jószándékú erőltetése is könnyen visszafelé sülhet el.

Jó hír, hogy a tudósok nagy erőkkel kutatják az álhírek pszichológiáját. Rossz hír, hogy egyelőre még nem jöttek rá, miképp lehetne visszaszorítani az álhíreket.

Az elmúlt években drámaian megnőtt a magukat transzneműként azonosító és a nemváltást igénylő kamaszok száma. Különösen a jómódú családokba született lányok körében gyakori a nemi diszfória. Transznemű szervezetek szerint mindez az előítéletek csökkenésével magyarázható. Bírálóik szerint nem ilyen egyszerű a helyzet.

A Demokrata Pártban egyre népszerűbbek az Amerikában radikális baloldalinak nevezett, az európai kontextusban szocialistának számító politikusok. De mennyire jelentenek veszélyt a piacgazdaságra a szocialista eszmék? A neokon és a baloldali publicista erről szögesen ellentétes véleményt fogalmaz meg, ám furcsa módon a jóléti állam erősítését mindketten fontosnak tartják.

A mai baloldal nem tudja megszólítani az egyszerű embereket. Az olasz politológus szerint mióta tarthatatlanná vált egy új, jobb társadalom víziója, a baloldal a progresszívizmust választotta, ami azonban az elit ideológiája.

A liberális politikai filozófus szerint a populista hullám és Donald Trump elnökké választása nem cáfolja a baloldali liberális alapvetést. Éppen ellenkezőleg: a populizmus győzelmének fő oka az, hogy a valóban létező liberalizmus nem sokat ért el a normatív liberalizmus céljaiból.

A Columbia Egyetem svájci professzora védelmébe veszi a nacionalizmust azokkal a vezető európai politikusokkal szemben, akik a mai világra leselkedő legnagyobb veszélyt látják benne. Hibásnak látja a nacionalizmus és a hazafiság szembeállítását is.

A brit libertárius publicista szerint az identitáspolitika elburjánzása miatt patologikus méreteket ölt az áldozatiság kultúrája, ami pedig aláássa a társadalmi együttéléshez szükséges bizalmat. Arról nem is szólva, hogy eltereli a figyelmet a valóban rászorulók bajairól.

A filozófusok évszázadok óta keresik a választ az emberi természet egyik nagy rejtélyére: hogy egyszerre ott van bennünk az erőszakra való hajlam és az együttműködés képessége. Lehet, hogy a választ a bonobó majmokat tanulmányozó etológus találta meg.