A nyugati társadalmakban régóta hódít az a felfogás, amely szerint kötelességünk minden emberi szenvedésnek elejét venni, akármi legyen is a következmény. A Nyugat ellenségei örömmel használják ki az ebben rejlő lehetőségeket.

Az akadémiai filozófia az átlagember számára érthetetlen és érdektelen szaktudománnyá vált. A népszerű életfilozófiai munkák pedig leginkább csak közhelyes bölcsességekkel szolgálnak, amelyek megcsúfolják a valódi gondolkodást.

A tekintélyes angol filozófus ateista létére attól tart, hogy a keresztény vallás visszaszorulása és a progresszív baloldali ideológia térnyerése miatt összeomolhat a liberális világrend. Nem tudja megmondani, mi jön utána, de biztos benne, hogy valami sokkal rosszabb.

Izrael és a Hamász háborújának kezdete óta egyetlen hónap alatt háromszor annyi antiszemita incidenst jegyeztek fel Franciaországban, mint tavaly egész évben. Az elkövetők elsősorban arab származású fiatalok. A radikális jobboldal felhagyott az antiszemitizmussal, de ezt nem mindenki ismeri el.

A szociáldemokrata publicista szerint súlyos hibát követ el és maga alatt vágja a fát a tanult elit vezette baloldal, amikor a társadalmi újraelosztás ügyét identitáspolitikai eszményekre cseréli. Recenzensei egyetértenek vele, ám attól tartanak, hogy a baloldal irányvesztésért nem kizárólag az élharcos elit felelős.

Új szelek fújnak a paleontológia területén is. A 19. században az ember evolúciójával kapcsolatos nézeteket nagyban meghatározta a faji hierarchia logikája. Ma éppen az ellenkezője történik. A neandervölgyi ősember így lett a primitív félmajomból az emberi egyenlőség és sokszínűség orvosi lova.

Az amerikai fiatalok és a baloldali értelmiség körében magas a Hamásszal szimpatizálók aránya. Konzervatív és liberális publicisták szerint ez annak a jele, hogy az egyetemeken divatos radikális baloldali nézetek kiszabadultak az intézmények falai közül, és egyre szélesebb körben terjednek.

Kezd komolyra fordulni a dolog: az olasz kormány megpróbálkozik az alkotmánymódosítással, amely elfogadása esetén különleges hatalmat adna a kormányfőnek. Az ellenzők a demokráciát féltik a tervtől, a támogatók viszont a népakaratnak megfelelő kormányzás biztosítékát látják benne. 

Az amerikai zsidókat már jó ideje megosztja az izraeli kormány politikája, mindenekelőtt pedig a palesztin-kérdés. A Hamász terrortámadására adott izraeli válasz tovább mélyíti a szakadékot, sőt, jelentősen átírhatja az amerikai zsidók politikai preferenciáit: a szekuláris baloldaliak elfordulhatnak az Izrael-ellenes progresszív szervezeteketől.

Sokan gondolják hogy a palesztinok, különösen a Gáza területén élők a Hamász kritikátlan támogatói. Az október 7-i terrortámadás előestéjén befejezett, frissen publikált kutatás szerint azonban ez tévedés. A palesztinok többsége békét és demokráciát akar, és nem rokonszenvezik a Hamásszal. A kemény izraeli válasz azonban kapóra jöhet az amúgy népszerűtlen Hamásznak.

A politikai polarizáció több nyugati országban odáig fajult, hogy immár nem a nemzethez tartozás, hanem egy sokkal szűkebb csoport tagsága határozza meg a politizáló emberek identitását. Az amerikai elemző ezt törzsi szellemnek nevezi, az olasz szkizmagenézisnek. 

Amerikában a jobboldal populistái szakítottak a konzervatívok számos alapelvével. Egyebek között az állam segítségével akarják érvényre juttatni az általuk képviselt erényeket és elősegíteni a társadalmi egyenlőséget. A régi vágású konzervatívok zsarnokságtól és pártszakadástól tartanak.

Francia gondolkodók a gázai háború híreit elemezve tanulságokat igyekeznek levonni az álhírek terjedésével, a kultúrembernek ajánlható magatartással és a történelemről alkotott képünkkel kapcsolatban is.

A világ talán legismertebb hírcsatornája nem volt hajlandó terrorista szervezetnek nevezni a Hamászt, mondván, hogy ez sértené az objektív tájékoztatás elvét. Végül aztán mégis beadta a derekát.

A német közvéleményt sokkolta, hogy több német nagyvárosban a tiltás ellenére muszlim bevándorlók randalírozásba torkolló nyíltan antiszemita szimpátiatüntetéseket szerveztek a Hamász mellett. Kritikusok szerint lehullt a multikulturalizmusról a lepel, és feltárult a szakadék, amely az integrálatlan közel-keleti bevándorlókat elválasztja a többségi társadalom normáitól.

A világpolitikát sokáig a birodalmak, majd az egyéb nagyhatalmak közötti versengés határozta meg. A hidegháború idején kétszereplőssé egyszerűsödött a játszma. Ennek azonban vége. Elemzők szerint az újabb izraeli-palesztin konfliktus is arra utal, hogy a gyengélkedő nagyhatalmak miatt nőhet a bizonytalanság és a fegyveres válságok esélye.

Franciaországban az Izrael elleni támadást követő hat nap alatt száznál is több antiszemita cselekményt jelentett a rendőrség. Az ilyen esetek száma mindig megsokszorozódik, valahányszor a közel-keleti konfliktus kiéleződik. A szélsőbaloldal Izrael-ellenes, de a támadások szerzőit máshol kell keresni.

Az általánosan bevett vélekedések szerint Németország társadalma ideológiailag egyre megosztottabbá válik. Egy friss kutatás szerint valójában korántsem ilyen rossz a helyzet. A többség nagyon is hasonló értékeket vall, csak éppen a média és a politikusok a kultúrharc segítségével akarják növelni népszerűségüket.

A liberális politológus új könyvében élesen bírálja a woke identitáspolitikát, mondván, hogy lehetetlenné teszi a hagyományos baloldali értékek képviseletét, és a jobboldali populisták malmára hajtja a vizet. Bírálója szerint azonban nemcsak a baloldal, hanem minden politikai irányzat szükségképp identitáspolitikát is folytat.

Az Ötödik Köztársaság 1958-ban jött létre, és akkor mindenki biztos volt benne, hogy a Charles de Gaulle tábornok személyére szabott rendszer nem fogja túlélni az alapítót. Márpedig hatvanöt évvel később ma is áll, és aligha tűnik el a közöljövőben. Pedig sokan gondolják, hogy ideje volna.