Néhány éve úgy tűnt, hogy Amerikában a melegek elfogadásának ügye végső győzelmet aratott. Újabban azonban kiújultak a harcok, és a baloldalon is csökken a melegházasság támogatottsága. Az ok: a transzjogok, és különösen a gyerekkori nemváltás felkarolása, ami miatt a melegek válhatnak a szivárványkoalíció veszteseivé.

A társadalmi igazságosság haladó baloldali körökben népszerű mozgalmát sokan veszélyes vallási szektának tekintik, vagy lekicsinylőn valláspótléknak bélyegzik. A woke-izmus az összehasonlító vallástörténész szerint is az új vallásokhoz hasonló sajátosságokat mutat – és éppen ezért megilleti a vallási tolerancia és a tisztelet.

A baloldali szociológus szerint Franciaország városaiban azért tombol időnként az erőszak, mert a baloldal képtelen mozgalomba szervezni a bevándorlók és leszármazottaik kirekesztett tömegét. A konzervatív filozófus viszont az államot hibáztatja, amiért nem képes korlátozni a bevándorlást és integrálni a bevándorlókat.

Az amerikai alkotmánybíróság júniusban több, a kultúrharcban fontos ügyben is ítéletet hirdetett. A döntések egyértelműen a konzervatív jobboldal álláspontjával csengenek egybe. De lehet, hogy mégis a baloldal malmára hajtják a vizet.

Franciaországban két hete sztrájk bénítja meg az egyetlen országos nyomtatott vasárnapi hetilapot és napjában többször frissülő weboldalát, miután az új tulajdonos bírálói szerint szélsőjobboldali főszerkesztőt nevezett ki. A sztrájkoló szerkesztőség támogatói a sajtószabadságot vélik védelmezni a laptulajdonossal szemben.

Az amerikai büszkeség-hónap kapcsán a meleg- és transzjogi mozgalmár összecsap az LMBTQ ideológia ellen harcoló konzervatív aktivistával. Mindketten a toleranciára hivatkoznak, és egyúttal azt remélik, hogy végső soron a vásárlók fogják majd kikényszeríteni a nagyvállalatok helyénvaló állásfoglalását a kultúrharcban.

Bár Ukrajnában egyelőre semmi jele a fegyvernyugvásnak, történészek már azon elmélkednek, hogyan lehet majd tartós békét garantáló módon lezárni a háborút. A történelmi példák arra intenek, hogy ajánlatos lenne elkerülni Oroszország ellehetetlenülését és további elszigetelődését.

Néhány évvel ezelőtt a nyugati világ vezetői még biztosak voltak benne, hogy a globalizáció továbbra is szavatolja a jólétet és a gazdasági fejlődést. A Covid-járvány és az ukrajnai háború nyomán ma már inkább változtatnának rajta, csak nem tudják, hogyan.

A tradicionalista konzervatív Patrick J. Deneen új könyvében elitváltást és baloldali gazdaságpolitikát szorgalmaz a hagyományos értékek és közösségek védelmében. Szintén konzervatív bírálói nincsenek elragadtatva, és doktriner demagógiával vádolják a szerzőt.

A Szovjetunió egykori tagállamai közötti területi viszályok rendezésére alig látszik remény. A moszkvai elemző szerint legfeljebb az a kérdés, ideig-óráig fennmaradhat-e egy-egy vitatott állapot. Igazságos megoldásról azonban ne is álmodjunk.

A szexuális forradalom óta a szex szabaddá vált és a vele kapcsolatos erkölcsi tilalmak többsége ledőlt. Közben viszont mintha a fiatalok szexuális érdeklődése és étvágya is csökkent volna. Ha nem veszik körül tabuk, már nem is érdekes annyira a szex.

A fiatal jogászprofesszor a hétköznapi élet közös tereitől reméli a demokráciával szembeni elégedetlenség enyhítését. De vajon tényleg csökkenne a megosztottság és nőne az egymás iránti tisztelet és bizalom, ha többet politizálnánk a strandon és a kocsmában?

Angliában is kísérleteznek az állampolgári alapjövedelemmel. Világszerte sok hasonló helyi próbálkozás volt már, de egyikből sem lett országos program. A brit szerző szerint azonban az elképzelés legfőbb veszélye, hogy létében fenyegeti a demokráciát.

Az emberek többsége világszerte úgy véli, hogy az erkölcsi hanyatlás korát éljük. Csakhogy már az előző generációk is így érezték, miközben a mindennapokban nem tapasztalható az erkölcstelenség burjánzása. A fiatal pszichológus szerint a morális züllés téveszméje súlyos politikai mellékhatásokkal járhat.

Az amerikaiak többsége ideológiai értelemben és párthovatartozás dolgában egyaránt mérsékeltnek vallja magát. Közben mégis egyre nagyobb a politikai megosztottság, és nincs nagy kereslet a tárgyilagos és elfogulatlan média iránt sem.

Olaszországban a legkomolyabban szóba került, hogy a kormányfőt közvetlenül válasszák. Giorgia Meloni miniszterelnök a választási kampányban azt ígérte, hogy elnöki köztársaságot igyekszik létrehozni. Ezt még koalíciós partnerei sem támogatják, így került elő az erős miniszterelnök gondolata.

Max Weber száz éve tartott híres előadásában a tudomány és a politika szigorú elválasztását szorgalmazta, mondván, hogy mindenki jobban jár, ha a tudós is, a politikus is marad a maga kaptafájánál. A gondolat ma is időszerű. És szinte ugyanolyan lehetetlen megvalósítani, mint egy évszázada.

A politikai oldalak között süketek vitája zajlik, nem párbeszéd. Aki a másikat nem akarja meghallgatni, ön- és közveszélyes magabiztosságával lehetetlenné teszi a társadalom problémáinak megoldását. A reflektálatlan, visszhangtalan, ellenőrizetlen gondolkodás ugyanis hibás tettekre vezet. Az amerikai klasszikus liberális szerző legalábbis így látja. 

A Brexit mellett kampányoló brit jobboldal a migráció visszaszorítását ígérte. Ennek ellenére a bevándorlás tovább nőtt. Ma már közel kétszerannyi bevándorló érkezik évente. A gazdaságnak ugyanis szüksége van a munkaerőre. A jobboldali választók úgy érzik, elárulták őket.

A nagyvállalatok ritkán nevezik saját szolgáltatásaikat közveszélyesnek, és még ritkábban követelnek állami korlátozást. A mesterséges intelligencia esetében viszont pont ez a helyzet. A piacvezetők saját jólfelfogott érdekükben keltenek pánikot és szorgalmaznak szigorú szabályozást.