Az állam egyre rendszeresebben veszi igénybe a nagytech-cégek fejlett technológiáját. A baloldali publicista szerint ennek a középosztály örül, a szegényebbek viszont nem. Az állami feladatok kiszervezése ugyanis számukra egyáltalán nem mindig előnyös.

Mióta baloldali túlsúly van az amerikai egyetemeken, egyre gyakoribb, hogy jobboldali meghívott előadók nem szólhatnak a diákokhoz. A mérsékelt liberális szerző szerint a magyarázat a baloldali nemzetfelfogásban keresendő.

A vezető francia baloldali lap és egy amerikai történész egyetért abban, hogy Macron megválasztása a francia társadalom és pártrendszer válságának a jele. Sokan a liberális demokrácia diadalát látják győzelmében, a szerzők viszont attól tartanak, hogy Macron radikális reformjai a jakobinus diktatúrát idéző forradalmi despotizmusba csaphatnak át.

A digitális elit mindent elkövet annak érdekében, hogy az algoritmusokat racionálisnak és objektívnek tekintsük, és minél inkább rájuk hagyatkozzunk. Ha azonban nem akarunk lemondani a politikai és az erkölcsi ítéletalkotás lehetőségéről, nem szabad bedőlnünk a technológiai semlegesség mítoszának.

Amerika liberálisai és a konzervatívjai külön-külön világban élnek. A szó szoros értelmében: az ideológia, a kulturális, a gazdasági határok egybeesnek, és a világnézeti enklávék területileg is egyre inkább elkülönülnek. Nagyobb tagállami szabadság nélkül akár szét is szakadhat az Egyesült Államok.

A sokáig multikulturális nézeteket valló renegát holland politológus szerint ideje lenne átgondolni a bevándorlók integrációjának módszerét. A számok ugyanis nem igazolják, hogy a nyitottabb társadalmakban sikeresebb a beilleszkedés, mint a magasabb asszimilációs követelményeket támasztókban.

Az amerikai filozófus populistának tartja a Trump-jelenséget, abban az értelemben, hogy az új amerikai elnök személyes kultuszával mozgósított hátrányos helyzetű rétegeket. De ezek javakorabeli emberek, nem forgatják fel a világot. Bezzeg a fiatalok, ha valaki majd őket lázítja fel.

A liberális író szembeszáll a progresszív mozgalmakban terjedő nézettel, hogy mindenki maradjon a saját kultúrájánál. A rasszizmushoz hasonlítja és a marginalizált csoportokhoz tartozók szempontjából is károsnak tartja a kultúra kisajátítására irányuló törekvést.

Két konzervatív amerikai kutató reménytelen vállalkozásnak tartja az Európai Egyesült Államok eszméjét, márpedig az Európai Unió elvben ma is erre törekszik. Valójában az ellenkező irányú folyamat indult meg, habár az illetékesek nem merik bevallani.

A kiokosított dolgoknak hála, sosem fogy ki a hűtőből a macskaeledel. A kényelemért cserébe átadjuk adatainkat nagyvállalatoknak, és lemondunk a mindennapjaink fölötti kontrollról – véli a filozofikus hajlamú internetguru.

Miközben a brit jobb- és baloldal gazdasági elképzelései egyre jobban hasonlítanak egymásra, a társadalomban minden korábbinál erősebb a szembenállás. A brit publicista szerint ez a posztindusztriális átalakulás következménye.

Két amerikai elemző szembeszáll a bevett nézettel, miszerint a választók nagyobb bevonása a politikába erősítené a demokráciát. Épp ellenkezőleg: a nép közvetlen részvétele a hatalom gyakorlásában silány demokráciát eredményez.

Július végén Párizsban fesztivált rendeznek az afrofeministák. A főváros szocialista főpolgármestere kezdetben be akarta tiltani a kirekesztő rendezvényt, de aztán belenyugodott, hogy nem tehet ellene semmit. A baloldalon élesen ellentétes nézetek csapnak össze az ügyben.

A későn demokratizálódó, feltörekvő gazdaságokra jellemző populista nacionalizmusok a fejlett gazdaságokban is egyre erősebbek. Az amerikai politológus mégis úgy véli, hogy a liberális demokráciának hosszú távon nincs fenntartható alternatívája.

A tekintélyes konzervatív francia filozófus szerint tévesnek bizonyult az az elképzelés, hogy az emberiség egyetlen nagy közösségben egyesülhet, vissza kell tehát térni a nemzetállamok eszméjéhez, mielőtt még nagyobb lesz a baj.

A tényeken túli nyilvánosság egyáltalán nem új keletű jelenség. Sőt, sokkal inkább következménye, mintsem oka a politikai közbeszéd leromlásának és a demokratikus intézmények válságának. Éppen ezért olyan nehéz tenni ellene.

 Az amerikai filozófus veszedelmesnek tartja, hogy a nyugati társadalmakban hovatovább illetlen érzés a hazaszeretet. A szerző inverz nacionalizmusnak nevezi a jelenséget, és azt írja róla, hogy utat nyit a terrorizmusnak, és akadályozza a más kultúrákból érkezők integrálását.

Sokan gondolták, hogy a közösségi gazdaság rugalmasabb és szabadabb munkavégzést tesz lehetővé, mint a hagyományos, teljes állású foglalkoztatás. Ez részben így is lett, csakhogy a közösségi kényszervállalkozók a munkavállalókat megillető javak zömétől is elesnek.

Régen a diktatúrák társutasainak is sokkal könnyebb volt – írja a tekintélyes angol filozófus. Bár lenne jelentkező ma is, a modern világban nagyon nehéz az elnyomó rezsimek mellé társutasul szegődni vágyó értelmiség dolga.

A veterán brit szocialista szociológus rezignáltan állapítja meg, hogy bár a nyugati rendszerek válságban vannak és az európai polgárok többsége elégedetlen velük, azért a rendszertagadó pártok, ha megerősödnek is, a választásokon alulmaradnak. Győz a bizonytalantól való félelem.