Az amerikai epidemiológus kártékonynak nevezi a társas életet ellehetetlenítő szigorú távolságtartási szabályokat. A moralizáló és gyakran az emberi természetet figyelmen kívül hagyó maximalizmusnál többet érne, ha minimalizálnák a kockázatot, s közben lehetővé tennék az alapvető társas szükségletek kielégítését.

A tekintélyes amerikai történész szerint a háború a társadalmi fejlettség erőpróbája, és egyben a fejlődés katalizátora, vagy legalábbis az volt a múltban. Sőt, a hadviselés az emberi természet rejtelmeibe is betekintést enged.

A koronavírus jóval kevesebb áldozatot szed, mint számos korábbi járvány. Gazdasági következményei mégis nagyobbak lehetnek más válságokénál. Az amerikai gazdaságtörténész szerint korántsem biztos, hogy a járvány után fellendülés jön.

A világjárvány súlyos károkat okoz a felsőoktatásban. Az egyetemek a tandíjbevételek csökkenése miatt oktatókat bocsátanak el és tanszékeket zárnak be. A bürokrácia azonban mindent túlél. Az adminisztokrácia és a diákok érzékenyítését elősegítő hivatalok a válságban is virágoznak, és egyre inkább átveszik az egyetemek irányítását.

Harminc éves a Charlie Hebdo. A főszerkesztő ebből az alkalomból alaposan leteremti a baloldali politikusokat és értelmiségieket, akik a szólásszabadság önkéntes korlátozását követelik az iszlamisták megbékítése céljából, mondván, az engedmény ártana a mérsékelt muszlim többségnek.

Olaszországban is dúl a harc járvány-ügyben. A vírusügyi frontvonal nem esik egybe a szokásos politikai-társadalmi választóvonalakkal.

A magát progresszívnak definiáló amerikai történész új könyvében a moralizáló, felvilágosult történelemfelfogást a gyarmatosítás és az imperializmus bűnrészesének, sőt, értelmi szerzőjének tartja. Bírálói szerint az elnyomottak nézőpontjából írt történelem is moralizál, ráadásul történelemtelenít.

Seehofer német belügyminiszter állami támogatással segítené elő a németországi imámok német nyelvű képzését. A cél a török kormány befolyásának csökkentése, és az iszlamista radikalizáció megfékezése. Szekuláris iszlámkritikus feminista szerzők viszont a politikai iszlámnak és a vallási fundamentalizmusnak tett engedményt látnak a javaslatban.

Az amerikai választás után különös aktualitást kapott az ismert liberális baloldali publicista nyáron megjelent könyve, amely a Demokrata Párt populista fordulatát sürgette. A könyv recenzenseinek többsége egyetért azzal, hogy identitáspolitika helyett plebejus jóléti politika kellene. De nem sok esélyt látnak rá, hogy a baloldal populistább lesz.

A progresszivista mozgalmárok nemcsak magukat ostorozzák a gyarmatosítás bűneiért, hanem az egész társadalmat, de nem csak ebben különböznek a középkor flagellánsainak mozgalmától. Abban is, hogy ez az önostorozás nem fájdalmas, viszont azzal a tudattal töltheti el őket, hogy jobbak másoknál.

Az elmúlt években nagy botrányt okozott, amikor magukat feketének állító professzorokról kiderült, hogy valójában fehérek. A fekete irodalomprofesszor szerint az esetek arra utalnak, hogy talán nem is olyan nagy a rasszizmus, mint sokan mondják. Elvégre a magukat feketének kiadó fehér pozőrök hasznot akarnak húzni az identitáshamisításból.

Miután a fenyőszú elterjedésének képletét megfejtette, a bogaras biológus a történelem Nostradamusává avanzsál, és az emberi társadalom természettörvényeinek kifürkészésére tesz kísérletet. A közeljövőt illetően csöppet sem derűlátó. Ha hihetünk a bogarak esetében már bizonyított statisztikai elemzésnek, akkor eseménydús évtized elébe nézünk.

Az elmúlt hetek iszlamista merényletei nyomán a francia filozófus szerint az állam kezdi belátni, hogy eddigi magatartása csak olaj volt a tűzre. A jogállam védelmére hivatkozva a hazai és nemzetközi felső bíróságok képesek megállítani az állam fellépését, pedig állam nélkül nincs jogállam.

Ellentétben az etnikai kisebbségek szavazataival, a vallásos amerikaiak voksai nem okoztak meglepetést a novemberi elnökválasztáson. A korábbiakhoz képest csak minimálisan változott a hívők szavazatainak megoszlása. Ám a végeredményt eldöntő csatatér-államokban akár ezen a kis változáson is múlhatott Biden győzelme.

Az amerikai elnökválasztáson a kisebbségi szavazók jóval nagyobb arányban támogatták Trumpot, mint előzetesen sokan várták. Az identitáspolitikai baloldal nem érti a dolgot, sőt, az elnyomással való azonosulással vádolja a jobbra szavazó kisebbségeket. Konzervatív és liberális elemzők szerint viszont éppen a mindenütt rendszerszintű rasszizmust gyanító dogmatizmus az ijesztő.

Az üzleti életet is megjárt antropológus szerint lenne mit tanulnunk a busmanoktól. Az egyszerű, gyűjtögető életmódot folytató törzsek sokkal kevesebbet dolgoznak, mint a munkamániás modern ember.

A tekintélyes fejlődésbiológus a nyugati civilizáció modernkori gyors fejlődését, sőt a nyugati individualista attitűdöket is a középkori keresztény házassági előírásokból vezeti le. Filozófus recenzense szerint, ha helytálló az elmélet, és a civilizációs környezet ilyen döntően hat természetünkre, akkor vége az erkölcsfilozófiának.

Akármi lesz is az amerikai elnökválasztás végeredménye, Kína arra rendezkedik be, hogy továbbra is nehéz lesz fejlett technikát beszereznie az Egyesült Államokból. A vezetés igyekszik erényt kovácsolni a szükségből.

Október végének dél-franciaországi merényletei után egyszerre kérdés, mit mulasztott el a francia állam a muszlim bevándorlók ügyében évtizedeken át, illetve mit tehet most, ha egyszer rövidtávon a kemény fellépés – holott még csak szavakban öltött testet – újabb gyilkos merényletekre vezethet.

A társadalomtudományokban rasszizmusnak számít, ha valaki az intelligencia avagy a viselkedés genetikai összefüggéseit a származás és bőrszín tükrében vizsgálja. Az orvostudományban azonban jóval nagyobb a tét. Az etnikai kisebbségek is rosszul járnak, ha a politikai korrektség miatt száműzik a rassz fogalmát az orvosbiológiából.