Az etnikai kategorizálás mindig politikafüggő. Ez nemcsak a rasszistákra, hanem a baloldalra is igaz. Legalábbis a libertárius szerző szerint, aki úgy látja, hogy az identitáspolitikát zászlajára tűző baloldal erkölcsi kiválóságának bizonyságául régi pártfogoltjai helyére egyre újabb kisebbségeket választ.

Az amerikai rasszizmusellenes tüntetések Németországban is nagy hullámokat vernek. A rasszista múlt elleni szimbolikus harc azonban nem is olyan egyszerű, mint elsőre gondolnánk. Minél komolyabban vesszük a politikai korrektség követelményét, annál több ellentmondásba ütközünk.

Az amerikai szerző elkeseredetten állapítja meg, hogy egykori konzervatív barátai közül sokan eltávolodtak a liberalizmustól, és végveszélybe sodorták a demokráciát. Könyvének egyik ismertetője osztja véleményét, egy másik viszont egyoldalúnak látja.

A modernitás egyik legfőbb jellemzője az autentikus identitás vágya. Csakhogy egyediségünk elismertetéséhez is közösségre van szükség. Az individualizáció így paradox módon felértékeli az állam szerepét. De az állam sem tud egymással ellentétes értékeket egyidejűleg elismerni.

Amerikában történelme van az erőszakba torkolló tüntetéseknek. Az elmúlt évtizedekben számos hasonló tört ki etnikai kérdések kapcsán. A mostani tüntetéshullám azonban más, mint a többi: az elit egy része tűri, sőt támogatja az erőszakot. A veterán publicista szerint a közélet egyre inkább olyan, mint az internet pöcegödre.

Az ismert amerikai klímaszakértő bocsánatot kért a sok évtizedes riogatásért. Csakhogy nem egyedül ő gondolta meg magát. Órákkal azután, hogy a népszerű folyóiratban közéttette bocsánatkérését, a szerkesztőség elérhetetlenné tette a cikket.

Külpolitikai elemzők arra figyelmeztetnek, hogy a koronavírus terjedése és az erőszakba torkolló tüntetések tovább gyengítik Amerika globális hegemóniáját. Ha otthon sem tud rendet tenni, hogyan is lehetne az Egyesült Államok a világ rendőre?

Úgy látszik megmarad Milánóban a nagy konzervatív újságíró szobra, pedig fiatalkorában megvásárolt egy eritreai kislányt. A róla szóló vita kapcsán általánosabb kérdések is felvetődtek: jobb-e egy jobboldali katonai diktatúra, mint a kommunizmus, illetve elítélhető-e valaki későbbi korok erkölcse alapján?

Az amerikai történész helyteleníti a hajdani rabszolgatartó történelmi személyek szobrainak eltávolítását. Úgy véli, hogy a múlt kiradírozásánál sokkal inkább szolgálná a megbékélést és a szembenézést, ha a vitatott emlékműveket a történelem ellentmondásainak bemutatására használnák.

A tekintélyes bolgár politológus szerint a koronavírus fordulópont lehet a globalizáció történetében, különösen Európáéban. Azt azonban nem meri megjósolni, hogy nagyobb bezárkózáshoz, avagy még szorosabb együttműködéshez vezet.

Néhány hónapja sokan azt gondolták, hogy az individualista nyugati világban nem terjed el a maszkviselés. Azóta nagyot fordult a világ, és egyes vélemények szerint már az sem kizárt, hogy a maszk és a kendő a napszemüveghez hasonló kiegészítővé és státuszszimbólummá válik.

Kutatások sora állítja, hogy az adatok megtisztítása után nem mutatható ki faji előítéletesség a rendőrségi erőszakban. Ettől még súlyos a probléma, és elsősorban a szegényebb feketéket sújtja. A rasszizmussal való vádaskodás azonban nem használ. A kutató szerint ehelyett a fegyvertartás korlátozásával lehetne orvosolni a bajt.

A francia filozófus a rasszizmus elleni tiltakozás jelszavával zajló tüntetések fehér középosztálybeli fiatal résztvevőit az egykori kommunista fiatalokhoz hasonlítja. Azok a munkásosztállyal szemben éreztek bűntudatot burzsoá mivoltuk miatt, ezek pedig a fehér bőrszínük miatt éreznek lelkifurdalást.

Bár a média sosem volt elfogulatlan, a New York Times botránya kapcsán kiújult a semleges tájékoztatás határaival kapcsolatos szakállas vita. A sajtó két tűz közé került. Ha legalább a kiegyensúlyozottság látszatára igyekszik ügyelni, akkor elveszti az olvasókat. Ha feladja a semlegességet, végképp hiteltelenné válik.

Az amerikai eszmetörténész szerint a baloldali radikális tüntetők stratégiai eszközként használják az erőszakot. A meglévő társadalmi intézmények teljes átalakításával akarnak egyenlőbb társadalmat. Ideológiai szempontból a jakobinusokat is megihlető Rousseau örökösei – csakúgy, mint a jobboldali populisták.

A 19. századi Oroszország neves amerikai kutatója az akkori orosz értelmiségi forradalmárok szemléletére vél ismerni a mai amerikai baloldal rendszerkritikájában. Az utóbbiak első számú fóruma viszont Trump elnökben jelöli meg a demokráciára leselkedő fő veszélyt.  

Az amerikai városokat elárasztó rombolás és gyújtogatás régóta növekvő feszültségekre vezethető vissza. A baloldal támogatja a rombolásba torkolló tiltakozást, az elnök erőteljesebb karhatalmi fellépést sürget. A városok súlyosbodó társadalmi problémáinak megoldására azonban még terv sincs.

Boldog-boldogtalant lefasisztáznak manapság, elég, ha nézetei vagy tevékenysége ellenszenvesek a beszélőnek. Igaz viszont, hogy már a harmincas években is megesett az ilyesmi.

Az EU föderalizációját remélő elemzők szerint a közös Európai Egyesült Államok megalapításával érhet fel, ha az EU kötvénykibocsátásba kezd. Bírálóik szerint éppen ellenkezőleg: az adósság kollektivizálása a széthúzást fogja erősíteni, és az EU dezintegrációjához vezet.

A svájci eszmetörténész szerint az egyéni szabadság és az individualizmus értékét valló nyugati társadalmak nem kevésbé konformisták, mint elődeik. Mégis, mit gondoljunk magunkról, ha igaza van, és tényleg csak az őrültek és az udvari bolondok tudják és merik kimondani a fontos igazságokat.