A progresszív európai elit kiemelkedő képviselői kiáltványban foglaltak állást az európai hazafiság mellett, és mély megvetéssel nyilatkoztak azokról, akik a populizmus és a nacionalizmus hatása alá kerültek. Az olasz elemző szerint a fensőbbséges magatartás helyett elemezni kellene a helyzetet.

A tiltakozók nagyrésze baloldali, ám a szélsőjobboldali politikusokkal is szimpatizál. De vajon együttműködhet-e a kormánybuktatásról álmodozó baloldal a radikális jobboldallal? Sárgamellényes dilemmák Franciaországból.

Ma már nem pusztán hamis híreket lehet terjeszteni, hanem hamis videókat is, amelyek szakasztott olyanok, mint az eredeti. Egy-egy ilyen tönkre teheti egy ember életét, esetleg megbuktathat vagy hatalmon tarthat egy kormányt. Van ellenszer, de annak is súlyos mellékhatásai vannak.

A filozófus lételeme az ellentmondás és a kákán is csomót kereső fogalmi elemzés. Nem csoda hát, ha sokan szociopatának, de legalábbis pökhendi trollnak nézik. A problémával szembesülő fiatal amerikai filozófus elismeri, hogy van némi igazság a vádakban.

A bevett közgazdaságtani elméletek szerint a jólét és a fejlettség növekedésével csökken a munkával eltöltött idő. Az adatok azonban csak részben igazolják a feltételezést. A munkaórák számának alakulása végső soron kulturális okokra vezethető vissza, állítja a vezető piacpárti gazdasági hetilap.

A konzervatív közösségelvű katolikus politológus szerint a liberalizmus a végnapjait éli, mert kiderült, hogy boldogtalanná teszi az embert. A katolikus folyóiratban bírálói azzal vágnak vissza, hogy a liberalizmus hibái a jóléti állam révén kijavíthatók, őt azonban nem győzik meg.

Amerikában egyre több állam ismeri el emberi személynek a magzatokat. Ha az emberi jogok a születés előtt is megilletik a magzatot, akkor az anyának kötelessége mindent elkövetni a magzat védelmében. Bűncselekményt követ-e el az a terhes nő, aki dohányzik vagy hegymászásra indul? És mi lesz a lombikbébi programokkal?

A liberális demokrácia hívei egy évtizede még biztosra vették, hogy az internetnek hála beköszönt a globális digitális demokrácia kora. Mára a hurráoptimizmusból sötét pesszimizmus lett, és az internetet a demokráciára fenekedő legfőbb veszélynek tartják.

A 21. század médiája sokkal inkább fog hasonlítani a 19. század sajtójához, mint a 20. századihoz, jósolja az amerikai publicista. A pártsajtóvá váló média még kevésbé lesz objektív, ám cserébe legalább szórakoztatóbbá válik.

A tizedik hete tiltakozó francia sárgamellényesek azt követelik, hogy a lakosság szinte mindenről közvetlenül, népszavazás útján dönthessen. Akár a köztársasági elnököt is leválthassa. Macron elnöknek nem tetszik az ötlet, de néhány elemét talán elfogadná.

A közgazdászok is felismerték a genetikában rejlő lehetőséget. A genoökonómia szaktekintélyei a tehetség genetikai összefüggéseit kutatják. Eredményeik súlyos etikai dilemmákat vetnek fel.

A mérsékelt EU-párti liberális konzervatív publicista szerint csak rosszul sülhet el, ha erőltetik az EU további integrációját. Ha győznek az integrációpártiak, akkor az EU a korábbi gyarmati birodalmakra emlékeztető felvilágosult diktatúra lesz. Ha veszítenek, akkor pedig széteshet az Unió.

A tavalyi a populizmus éve volt. A háttérben az áll, hogy megcsontosodtak a kiváltságos helyzetek, és ez oligarchiává tette az elitet. Ettől nőtt nagyra az elitellenesség, s ezért nem hat a populizmus ellen, ha az elit kiátkozza. 

A baloldali környezetvédő aktivisták a vallások apokaliptikus nyelvét használják, és morális kérdésnek tekintik, hogy az egyén magatartását és gondolkodását környezettudatosabbá formálják. A környezetpárti morális inkvizíció viszont gátolja a felmelegedés hatásait enyhítő pragmatikus megoldásokat.

A baloldali liberálisok kezdenek belefáradni a populizmus elleni harcba. Mivel legyőzni nem tudják, egyre többen vélekednek úgy, hogy a liberálisoknak a populistákhoz hasonlóan közvetlenül a kisemberekhez kell fordulniuk. De vajon tudna-e kormányozni egy populista liberális baloldal?

A Metazin régi ismerőse nem adja fel. Jóllehet már rajongói klubja is van az interneten, évtizedek óta minden eredmény nélkül ostorozza a nyugati világ észszerűtlen jelenségeit. Azért a hiábavalóság nem szegte kedvét: a kritika értelme magában a kritikában van.

Az idén sem marad el az ünnep körüli kultúrharc. Ahogyan az elmúlt években, az értelmiség és a politikusok ma is kihasználják az alkalmat, hogy a karácsony apropóján csapást mérjenek az aktuális ideológiai ellenfélre. Most éppen a szexuális zaklatás a sláger.

Figyelmesség, jómodor, udvariasság – ilyesmit jelent a civility szó angolul. A gorombaság ellentéte. Manapság fél Amerika ennek hiányáról panaszkodik. Az emberek ugyanis vad, ellenséges törzsekbe tömörülnek. A híres harvardi történész szerint azonban a jómodor tanítható.

A kínai kommunista pártvezetés már nem csak Kína lakosságát akarja megóvni az állami ideológiával az ellentétes véleményektől és hírektől. A nagyhatalommá váló Kína egyre inkább törekszik rá, hogy a propagandát kiterjessze a határain túlra, ezzel is elősegítendő a kínai érdekek érvényesülését.

A középutas szerző szerint a magasan képzett bevándorlók előnyben részesítése és az illegális migráció felszámolása nélkül jelentősen nőhet Amerikában a társadalmi egyenlőtlenség, és vele az etnikai megosztottság.