Egyre több ország igyekszik belföldön tartani állampolgárainak online felhasználói adatait – adatvédelmi okokra hivatkozva. Az adat a digitális üzleti világ nélkülözhetetlen üzemanyaga, ezért nemcsak személyiségi jogok forognak kockán, hanem súlyos gazdasági érdekek is.

A jómódú családba született, diplomás nigériai származású filozófus szerint a hátrányos helyzetű etnikai csoportok felemelését célul kitűző mozgalmakat a kisebbségi elit a woke baloldallal karöltve vakvágányra juttatta. A szimbolikus identitáspolitikává züllesztett kisebbségpolitika legfeljebb a faji alapon a kisebbséghez sorolt elit érdekeit szolgálja.

A világ egyik legnagyobb hírügynökségének munkatársát elbocsátották, miután statisztikákra és kutatásokra hivatkozva állította, hogy Amerikában – az uralkodó véleménnyel ellentétben – a fehér bőrű gyanúsítottat nagyobb eséllyel lövi le a rendőr, mint a fekete bőrűt. Mint sokan mások, ő is úgy véli, hogy ideológiai megkülönböztetés áldozata.

Egyre többen tartanak tőle, hogy a monopolhelyzetben lévő nagyvállalatok uralta internet totális megfigyeléshez vezet. Ezért – javasolják a baloldalon – az államnak kell beavatkoznia, hogy a neoliberális piaci dominancia legyőzésével demokratikussá tegye az internetet. De vajon az államtól ki véd majd meg?

A 19. és a 20. században a progresszív gondolkozók hittek a történelmi haladásban. A mai progresszívok nem hisznek benne. Az amerikai történész szerint az ilyen pesszimizmus nemcsak lehetetlenné teszi, hogy a történelemből tanuljunk, hanem egyenesen gyűlöletet szít a világ ellen.

Az alighanem leghíresebb élő politológus kétségbeesve tapasztalja, hogy a liberalizmus veszít vonzerejéből. Az okokról még csak volna elképzelése – jobbról és balról egyaránt lényegéből kiforgatva alkalmazzák –, de még találgatni sem tudja, mi lehet a megoldás.

Az Egyesült Államokban az ötvenes évek kommunistaellenes boszorkányüldözése során volt divatos elvárás az ideológiai hűségeskü. Akkoriban a jobboldal követelte a politikai színvallást, a baloldal viszont a véleményszabadságra hivatkozva ellenezte. Mostanság viszont a haladó baloldal írná elő a sokszínűség és a befogadás melletti kiállást.

Nemcsak az erényesség divat, hanem az erkölcsi pozőrség ostorozása is. Talán mert evolúciós szempontból mindkettő fontos. A bizalom megerősítéséhez nem elég erényesnek lenni, annak is kell látszani. De csak mértékkel, mert a túlzott erényfitogtatás a visszájára fordulhat.

A Legfelsőbb Bíróság bizonyára visszavonja azt a csaknem ötven éves döntését, amely a nők alapvető jogának minősítette az abortuszt. Miután a döntés legelső változata példátlan módon kiszivárgott, már meg is indult a kultúrharc új szakasza.

A big data segítségével minden korábbinál gyorsabban végezhető statisztikai elemzés. Csakhogy a nagy adatbányák a sarlatánságot is megkönnyítik, ami tovább erodálhatja a tudomány megbízhatóságát és tekintélyét.

Évszázadok, sőt évezredek óta folyik a vita arról, hogy lehetséges-e erkölcs vallástalan világban. Az amerikai pszichológus szerint igen, feltéve, hogy a valláséhoz hasonló rítusokkal megerősítjük a hálaérzetet.

Az autokráciákban, amíg fennállnak, nagy a politikai stabilitás, ám ha a vezér távozik, hirtelen megnő a káosz veszélye. Az amerikai elemző nem hiszi, hogy Putyin távozása küszöbön állna, de már jó előre latolgatja, mi várható, ha egyszer bekövetkezik.

Hatalmas vihart keltett az internet népe körében a hír, hogy Elon Musk felvásárolja a világ legismertebb közösségi mikroblogját. Sokan a szólásszabadság erősödését remélik a tulajdonosváltástól. Az amerikai internetguru nem sok esélyt lát erre. Szerinte a szólásszabadság nem lesz nagyobb, csak másmilyen, és a véleményelit sem szűnik meg, csak átalakul.

Az osztrák író és német értelmiségiek pacifista megfontolásból ellenzik Ukrajna felfegyverzését. Úgy vélik, hogy az ukránok olcsóbban megúsznák, ha letennék a fegyvert. Kritikusaik cinikus megalkuvónak tartják őket, és amondók, hogy Ukrajna behódolása csak felbátorítaná Putyint.

A technokráciát és a populizmust ideológiai vetélytársaknak szokás tartani. Egy frissen megjelent könyv szerint azonban több köztük a hasonlóság, mint a különbség. Mindkettő ideológia- és intézményellenes, kollektivista, elutasítja a kompromisszumot és a más véleményt megfogalmazókat a köz ellenségének tekinti.

A brit közszolgálati médiától búcsúzó veterán munkatárs sehogyan sem tud megbékélni azzal, hogy a cég vezetése egy ideológiai divatnak engedve sokszínűségi versenyre kényszeríti a szerkesztőségeket. Szerinte az ideológiai lelkesültség a tárgyilagosság rovására megy.

Szinte minden érintett európai országban erősebb a szolidaritás a túlnyomórészt nőkből és gyermekekből álló ukrán menekültáradat iránt, mint amilyen a 2015-ös hullámban érkező, főleg fiatal férfiakból álló tömeg esetében volt. A német irodalomtörténész azon mereng, hogy erkölcsi tekintetben különbséget tehetünk-e a rászorulók között származási ország alapján.

Nyugat-szerte megszokott panasz, hogy a politikai ellenfelek között egyre élesebb a szembenállás, és hovatovább alig képesek szót érteni egymással. Mire vezet az ősi örökség, hogy csoportunk tagjaihoz lojálisak vagyunk, a kívülállókhoz viszont agresszívan viszonyulunk?

A konzervatív történész Putyin autoriter rezsimjének mentegetésével és bűneinek relativizálásával vádolja a radikális baloldali értelmiségieket, akik az Ukrajna elleni offenzíva kapcsán felemlegetik a Nyugat múltbeli bűneit, azt sugallva, hogy morális értelemben a demokrácia sem jobb, mint az autoriter rezsimek.

Az ismert német feminista szerző vitairatban bírálja a „tanszdivatot” és a nemváltoztatás liberalizálását. Károsnak és felelőtlennek tartja azokat a javaslatokat, amelyek tinédzserlányok számára túl könnyen elérhetővé tennék a hormonkezelést.