A baloldali liberális publicista szerint a fehér népesség arányának csökkenése miatt nő a társadalmi megosztottság Amerikában. Tetszik vagy sem, a demográfiai átalakulás a törzsi félelmek megerősödésével jár. A faji kérdés politikai jelentősége még nagyobb lesz – jósolja a szerző.

A tekintélyes iszlámkutató szerint a modern dzsihadizmus nem vallási okokra vezethető vissza. A másod- és harmadgenerációs bevándorlók nihilisták: identitásukat keresik a terror segítségével, közösségi élményre vágynak, és a kapitalista társadalmak elidegenedettségét szeretnék meghaladni.

A kortárs feminista mozgalmakkal szemben kritikus nőjogi szerző ellenforradalminak minősíti a #MeToo kampányt. Attól tart, hogy az áldozatiság erősödése kiöli a szexből a spontaneitást és az intimitást.

Abban mindenki egyetért, hogy Amerikában egyre nő a politikai megosztottság. De mi okozza a politikai szakadék mélyülését? A társadalom spontán módon vált világnézeti szempontból megosztottabbá, avagy a politikusok tették azzá?

A közgazdász-író kedvtelve ízlelgeti az elméletet, amely szerint minden cselekvésünk valódi célja az önreklám, de túlzásnak tartja, ha valaki mindent ezzel akar magyarázni. A valóság gazdagabb, mint a közgazdászok hinni szeretik: ezért nincsenek jóban a bölcsészekkel.

Az elmúlt évek életvezetési jelszava szerint a legfontosabb, hogy megtaláljuk a szenvedélyünket, a nekünk való elfoglaltságot. Kutatások szerint azonban az elhivatottságot nem megtalálni kell, hanem kialakítani, és aztán elviselni. Uborkaszezoni félsznob pszichológiatudományi szemlénk.

A német kormány a francia példát követve megvizsgálja az egykori gyarmatokról és az NDK idejéből származó műkincseket, és az erkölcstelen módon szerzett tárgyakat visszaszolgáltatja. A tét nemcsak a történelmi jóvátétel, hanem a német identitás is.

A nagy amerikai televíziós hálózat weboldalán arról a fokozatosan terjedő szokásról olvashatunk, hogy a szülők titokban tartják gyermekük nemét, nehogy a külvilág befolyásolhassa csemetéjük szabad nemválasztását.

A modern kor digitális nomadizmusában sokan – egyebek között az érintett munkavállalók és cégek – a szabadabb és kényelmesebb élet lehetőségét látják. A baloldali publicista szerint inkább disztópiával van dolgunk. A helyhez nem kötődő, tartós kapcsolatokkal nem rendelkező nomádok a globális kapitalizmus ideális helótái.

A liberális hetilap publicistái kétségeiknek adtak hangot a földközi-tengeri mentőhajókat üzemeltető segélyszervezetek szerepével kapcsolatban. Elismerik, hogy sok embert mentenek meg, ám hozzáteszik, hogy a csempészek kihasználják őket, és megemlítik, hogy morális abszolutizmusuk politikai szempontból kártékony. A baloldali sajtó őrjöng a cikk miatt.

A tekintélyes jog- és erkölcsfilozófus szerint nem tartható az az álláspont, miszerint az egyetem falain belül a korlátlan szólásszabadságnak kell érvényesülnie. Ha elfogadjuk, hogy a rasszista nézetek tolerálása valós sérelmet okoz, akkor nem kell megtűrni minden véleményt a kampuszokon.

Az ismert amerikai eszmetörténész szerint a magánélet és a személyes adatok védelmét súlyos sérelmek érik. A technika fejlődésével folyamatosan ki kell igazítanunk a magánélethez való jog és a közérdek jogos érvényesítése közötti törékeny egyensúlyt.

Jacques Attali, a francia globalizmus teoretikusa bizarr elméleteket farigcsál a zsidóság szerepéről, amelyek kísértetiesen emlékeztetnek a régi, jól bevált antiszemita sémákra. Dicséretnek szánja, de a hatást tekintve ennek nincs jelentősége.

Az amerikai haladók nyakra-főre alkalmazzák a privilégium szót: fehérekre, férfiakra, ciszneműekre (az eredeti nemüket megtartókra).  Ők mind privilegizáltak, és ez okozza a társadalom problémáit. A megoldás pedig a sokszínűség.

A kommentariátus idén sem mulasztja el az alapvető egzisztenciális, filozófiai és politikai kérdések magyarázatára használni a labdarúgó világbajnokságot. Az angol baloldali értelmiség például arról vitázik, felhasználhatja-e a Munkáspárt a válogatott sikerei kapcsán erősödő nemzeti büszkeséget a baloldali nemzetfogalom népszerűsítésére.

A tekintélyes amerikai jogászprofesszor egy új könyv kapcsán analógiát von a harmincas évek Németországa és a mai Amerika között. Attól tart, hogy az intézményrendszer összeomlása autoritárius fordulathoz vezethet.

Az elmúlt években a természettudományok képviselői és a technokrata politikusok hadjáratot indítottak a bölcsészoktatás ellen. Most azonban a világ egyik legismertebb irodalom- és jogtudósa kongatja a vészharangot. Bár maga is egész életében a retorika, az irodalom és a jog klasszikusait tanulmányozta, egyetlen meggyőző érvet sem tud felhozni a bölcsészoktatás mellett.

Az ember, más főemlősökhöz hasonlóan törzsi lény. Ma ez a vonásunk kezd felülkerekedni a többin és a legfejlettebb társadalmakat is szétszakadással fenyegeti.

A fekete bőrű manhattani publicista óva inti a briteket a pozitív diszkriminációtól. Az amerikai gyakorlat ismeretében fordított rasszizmusnak minősíti, ha előnyben részesítik a hátrányos helyzetű csoportok tagjait, ráadásul olyannak, ami nem sokat segít azokon, akiknek használni hivatott.