A Nyugat bírálói régóta hangoztatták, hogy 1945 után a demokráciák kiszolgáltatták Kelet-Európát a Szovjetuniónak. A Nyugat azzal védekezik, hogy tehetetlen volt. Egy frissen megjelent tanulmány szerzője szerint Csehszlovákiára nézve ez nem igaz.

A korunkban elharapózó populizmus-vita mögött egy sokezer éves kérdés húzódik meg: a sokak uralkodjanak-e, vagy a kevesek. A kevesek uralmának mai útja a nemzetköziesítés. Csakhogy ez ellentétes a népszuverenitás elvével, vagyis a demokráciával.

A Facebook botránya miatt egyre többen kiáltanak drákói internetes adatvédelmi szabályozásért. Bár a visszaélések miatti aggodalom jogos, az adatgyűjtés korlátozása súlyos gazdasági károkat okozhat – figyelmeztet az amerikai techguru.

A fejlődő országok felzárkóztatására specializálódott agytröszt szerint nem a nyugati demokratikus intézmények, hanem a stabilitás a legfontosabb a növekedéshez. A Berlinben élő orosz elemző szerint a megállapítás a feltörekvő európai államokra, sőt az Egyesült Államokra is érvényes.

Ha a fősodorhoz tartozó média nem biztosít teret a konzervatív nézeteknek, akkor a jobboldal önálló alternatív médiateret fog létrehozni. Ez pedig tovább erősítheti a közélet megosztottságát, hiszen kiegyensúlyozott tájékoztatás híján a politikai belgáknak lassan egyáltalán nem marad hely a térben.

Ördögi körbe került a nyugati elit: a lakosság egyre kevésbé bízik benne, az elit pedig egyre kevésbé bízik a lakosságban. Mi lesz így a népszuverenitással és a demokráciával?

Egy friss kutatás szerint a németek egyre inkább elvont szinten ismerik el felelősségüket a második világháborúért és a népirtásért, és a német népet is áldozatnak tekintik. Az absztrakt felelősség azonban a német erkölcsi küldetéstudatot erősíti – és ellehetetleníti a józan politikát. Például a migrációs válság kezelését.

Egyre több kutatás állítja, hogy az identitáspolitika nem kizárólag a baloldalra jellemző. Donald Trump sikerének kulcsa is a szimbolikus identitáspolitika. Amiből liberális szerzők azt a következtetést vonják le, hogy a baloldalnak a mostaninál jobb identitáspolitikára van szüksége, ha hatalomra akar jutni.

Amerika autokrata közel-keleti szövetségesei ellen fordult az arab tavasz idején, s a felkelések többnyire súlyosabb helyzetet idéztek elő, mint ami ellen a lázadás kitört. Ráadásul az Amerika iránti maradék bizalom is megingott. 

Nehéz idők járnak az egyetemi elitre. A többnyire baloldali bölcsészek különösen nehezen tudják megemészteni az elitellenes politika előretörését. Pedig a szintén baloldali irodalmár szerint a bölcsészek maguk alatt vágják a fát, és őket is felelősség terheli a demagógiáért és az elitellenességért.

Az amerikai baloldali szerző szerint súlyos aggályokat vet föl a jótékonysági alapítványok működése. A jótékonysági alapítványok fontos társadalmi szerepet töltenek be, ám a gazdasági elit jelentős társadalmi és politikai hatalomra tesz szert alapítványain keresztül.

Putyin elnök tanácsadója úgy látja, hogy Oroszország nem számíthat szövetségesekre, viszont elég nagy ahhoz, hogy megálljon a saját lábán. Az elmúlt nyolcszáz év igazodási kísérletei mind kudarcot vallottak, s ebből az következik, hogy ilyesmivel nem érdemes kísérletezgetni.

A kanadai filozófus szerint a felsőoktatás válsága egy általánosabb társadalmi krízis folyománya. Az elpiacosodás megöli a hagyományos egyetemeket, amelyek egyre inkább bürokrata-képzőkké válnak.

1968 sokak szemében még ma is a baloldali ellenkultúra és kapitalizmusellenesség szimbóluma. Az angol történész szerint azonban a hatvannyolcasok középosztálybeli egyetemi forradalmárai egyáltalán nem szálltak szembe a kapitalizmus logikájával, sőt, talán még erősítették is azt.

Ötven éve gyilkolták meg Martin Luther Kinget, és azóta ő a mérsékelt, erőszakellenes antirasszizmus jelképe. Vajon mennyire értene egyet a mai radikális mozgalommal, a Black Lives Matterrel? És mi változott az elmúlt ötven év alatt?

A brit miniszterelnökök életrajzírója tizenkét pontban foglalja össze a kormányfői poszt betöltéséhez szükséges jellemvonásokat és képességeket.

A liberális kanadai–amerikai politológus károsnak tartja azt az álláspontot, amely nem tesz különbséget gazdasági migráns és oltalomra szoruló üldözött között. A német menedékkérelmi eljárás kapcsán kifejti, hogy a kérelmek szigorú elbírálása és a jogosulatlan igénylések kiszűrése nélkül összeomolhat a menekültügy, és tovább erősödhet a szélsőjobb.

Olaszországban a baloldal pártja a hatalom sáncai mögül vívta választási küzdelmét, és elbukott. Fel sem tette magának a kérdést, hogy vajon tényleg a fennálló rend és az elit védelmezése-e a baloldal feladata.

A brit politológus eltúlzottnak érzi a Cambridge Analytica és a Facebook körüli felhajtást. Bár az adatok illetéktelen felhasználása csúnya dolog, a felhasználókat nem érte kár. Ami pedig a politikai vonatkozásokat illeti, semmi szokatlan nincs abban, hogy személyre szabott, célzott üzenetekkel kampányol valaki. A demokrácia eddig is együtt tudott ezzel élni.

A társadalmi nyitottság hívei – a bevándorlás és a korlátlan piaci verseny támogatói – csak saját gazdasági érdeküket képviselik. A nyitottság melletti kiállásuk addig tart, amíg gazdasági előjogaik. Nem egy marxista avagy újnacionalista szerző, hanem az Economist, a világ vezető piacpárti lapja állítja mindezt.