A német iszlámtudós szerint nincs sok értelme az iszlám vallás és az erőszak viszonyát általánosságban vizsgálni. Inkább azt kell megérteni, miért olyan vonzó a nyugaton szocializálódott bevándorló fiatalok számára a szalafita eszmékkel vegyített politikai radikalizmus.

Az amerikai liberális publicista szerint a segélyezés nem helyettesítheti a munkát: a munka ugyanis az önbecsülés forrása. De nem volt ez mindig így, és lehet, hogy a robotok elterjedésével visszatérünk a 19. század előtti társadalmi normákhoz.

A vallástól elforduló embereknek is van igényük a spiritualitásra. Sokszor tudománytalan balhitekben, vagy zárt csoportokhoz való tartozásban találják meg a vallás pótlékát. A zárt csoportkultúra pedig árt a közéletnek és a tudománynak.

Az oxfordi jogászprofesszor szerint nem igaz, hogy a határok létezése ellentétes a liberális elvekkel. A menekülteken az adott társadalom teherbíró képességének arányában segíteni kell. De a gazdasági bevándorlók befogadása nem erkölcsi kötelességünk.

A közhatalomnak csak korlátozott lehetősége van a gazdasági növekedés meggyorsítására, következésképp a jólét növelésére is. A nyugati világ lakói mégis ezt várják a kormányoktól, és a politikusok nem is fukarkodnak az ilyen ígéretekkel.

A milliárdos profitot termelő közösségi oldal alapítója a közösségek fontosságáról prédikál. Ahelyett, hogy egy kis pénzzel támogatná az egyebek között a saját vállalkozása által meggyengített regionális sajtó fennmaradását.

Manapság jobb- és baloldal egyaránt az egyenlőtlenség csökkentését tartja a legfontosabb társadalmi feladatnak. Az amerikai történész szerint azonban a történelem arra tanít, hogy az egyenlőség erősödése csak súlyos kataklizmák árán valósítható meg, ráadásul mindig általános elszegényedéssel jár együtt.

Az Egyesült Államok új külpolitikája még csak alakulóban van, és nemhogy a javaslatok, de a diagnózisok is igencsak eltérőek. Az egyik vélemény szerint Amerika engedékeny magatartása annyira felbátorította vetélytársait, hogy immár küszöbön áll a harmadik világháború. A másik szerint viszont az Egyesült Államok túl sokat akart markolni, ezért fogott keveset.

Az undor és az erkölcstelenség érzetének összekapcsolódása egykor az emberi civilizáció kialakulásának feltétele volt. Csakhogy mára civilizációnk rengeteget változott: ami egykor összekötötte az embereket, ma már sokszor szembeállítja őket egymással.

A neves oxfordi közgazdász szerint a kapitalista jóléti állam megmenthető. Azt javasolja a baloldalnak, hogy vegyen át bizonyos dolgokat, amelyeket ma jobboldalinak bélyegez. Az innovációt nem béklyózó adóztatást ajánl, és a nemzeti szolidaritás erősítését javasolja.

Mindig is tudtuk, hogy a szerelem öl, butít és nyomorba dönt. Most már tudományos bizonyítékaink is vannak rá, hogy a szerelem úgy hat az agyra, mint a kábítószer, a szerelmi bánat pedig elvonási tüneteket okoz.

1956-ban, a szuezi válság idején Amerika szembefordult nyugati szövetségeseivel, és pórul járt. Mi ebből a tanulság a mai közel-keleti politikára nézve? Az-e a külpolitika legfőbb alapelve, hogy a szövetségesek mellett ki kell állni, az ellenlábassal viszont keményen kell bánni?

Nem is gondolnánk, milyen hasznos lehet a trágárság: segít a fizikai fájdalom elviselésében, kitűnően alkalmas az élet értelmetlenségének kifejezésére, közösségépítésre és erőszakkezelésre. Arról nem is szólva, hogy sokat elárul a vulgáris nyelv az adott társdalomról.

Sokan gondolják, hogy az államok politikai elkülönülése korlátozza a tudomány és a technika fejlődését. Az amerikai gazdaságtörténész kimutatja, hogy a kora újkor Európájában a birodalmak felbomlása és a politikai széttagoltság tette lehetővé az ipari forradalmat. Persze a tudósok szabadsága is kellett hozzá.

Az Egyesült Államokban Donald Trump győzelmével új szakaszába lépett az egyetemi radikalizmus. Ennek tünete volt, hogy a kaliforniai Berkeley hírneves egyetemén szélsőbaloldali tüntetők erőszakkal akadályozták meg egy provokatív stílusáról ismert brit vendégelőadó fellépését.

Németország évszázados beidegződésből Keletre figyel, márpedig a Földközi-tenger térségében zajló eseményeken múlik Európa jövője. A veterán olasz politológus szerint, ha Dél-Európa elsüllyed, vége az Európai Uniónak.

A kínai pártvezetés újabban a globális szabad kereskedelem védőbástyája akar lenni. Persze csak addig és úgy, ameddig és ahogy ez saját gazdasági érdekét szolgálja. Amerika és Európa csak magát okolhatja, amiért eddig nem lépett fel a felemás kínai globális kapitalizmussal szemben.

Egyre többen ismerik fel a modern technika – mindenekelőtt a mobiltelefon és az internet – káros mellékhatásait. A brit publicista egyenesen modern produktivitás-pánikról beszél.

Az amerikai publicista szerint az 1940-es elnökválasztást nagyban befolyásolhatta a brit titkosszolgálatok átfogó művelete, amely Amerika mielőbbi hadba lépését igyekezett elérni.

Olaszországban a politikai baloldal immár az elit pártja. Az eredetileg új, tiltakozó mozgalomnak számító jobboldali pártok mára ugyancsak elvesztették a plebs bizalmát. A hagyományos dolgozó osztályok többsége az Öt Csillag Mozgalmat támogatja, amelynek lényege a tiltakozás.