A manapság divatos neorealista elméletek kizárólag az önérdekkel és a biztonságra való törekvéssel magyarázzák az államok cselekvését. A klasszikus realizmus számításba veszi a világnézeti elkötelezettséget is. A kétféle realizmusból homlokegyenest ellentétes következtetések adódnak az ukrajnai háborúval kapcsolatban.

A történelem tanulmányozása politikailag sosem semleges. De ettől még nem kellene ideológiailag elfogulttá és tendenciózussá válnia. Csak hát sajnos nincs éles határvonal a mai társadalmi és politikai dilemmák által inspirált történetírás, és a politikailag elfogult történészkedés között.

Az ifjú politológus szerint a demokrácia védelméről prédikáló elit valójában saját hatalmát akarja bebetonozni a nép hatalmával szemben. A konzervatív elemző szintén aggódik a demokrácia állapota miatt, ám sokkal inkább a többség zsarnokságától tart.

Az amerikai filozófus-író szerint az Egyesült Államok hamarosan Dél-Afrika sorsára juthat, hacsak nem néz szembe a fehérek történelmi bűneivel és a rendszerszintű rasszizmussal. Dél-afrikai bírálója szerint almát hasonlít körtével, ráadásul a javallt fordított rasszizmus csak fokozza a bajokat.

A baloldali moralizáló eszmeiséget egyre többen állítják párhuzamba a 17. századi protestáns puritanizmussal. Ez a jobboldalon lázadó mozgalomnak nyitott teret. Abban viszont már a woke nézetek bírálói sem értenek egyet, hogy ezek a lázadók miképp juthatnak uralkodó pozícióhoz a társadalomban.

Ötven éve az újbaloldal az elitellenességnek köszönhetően került hatalomra. Azóta megszerezte a kulturális és a gazdasági kulcspozíciókat. A jobboldali populisták pontosan azt a politikát követik, amely egykor a mára elitistává és szakértőkrácia-pártivá vált baloldal sajátja volt.

A választási kampányban a miniszterelnöki poszt legesélyesebb várományosa az elnöki köztársaság híve. Ebből azonban nemigen lesz semmi, éspedig elsősorban azért, mert túlságosan sok érdekcsoport nem szeretné, ha a végrehajtó hatalom megerősödne.

Elit nélkül nem megy. Bürokrácia nélkül nem megy. A barcelonai politológus szerint ez az első populista hullám kudarcának tanulsága. További hullámok várhatók azonban, mert a másik fél, a liberális elit nincs a helyzet magaslatán.

Egyre többen tartanak tőle, hogy Kína megelőzheti a Nyugatot technológiai fejlődésben, és ezzel a világ vezető hatalmává válhat. Mások attól félnek, hogy a mesterséges intelligencia és az internet a demokráciát is elnyomó megfigyelőállammá alakítja. Három neves politológus szerint alaptalanok az aggodalmak: a technológiai fejlődés a demokráciának kedvez. Legalábbis hosszú távon.

A hatékony altruizmus hívei az emberiség összboldogságát teszik az erkölcsileg helyes cselekvés mércéjévé. Bírálóik a totalitárius utópiákkal rokonítják ezt az egyre divatosabb elméletet, mivel a hipotetikus jövő hipotetikus nemzedékeinek érdekére hivatkozva figyelmen kívül hagyja, sőt, akár háttérbe szorítja a ma élőket.

Az amerikai kormány vihart kavart azzal a tervével, hogy elengedi a diákhitelek jelentős részét. Baloldali bírálói sokkal jelentősebb állami beavatkozást várnának el. A jobboldal viszont arra mutat rá, hogy az államilag támogatott hitelezés nem mozdítja elő az egyenlőséget, sőt, tovább drágítja és hígítja a felsőoktatást.

A neves tudományos folyóirat a jövőben csak az olyan kutatási eredményeket közli, amelyek senkit sem sértenek. Az új publikálási irányelvek bírálói szerint ez lényegében ideológiai cenzúra, amely ellentétes a tudományos objektivitás elvével, és egyúttal tovább szíthatja az elittel szembeni bizalmatlanságot is.

A konzervatív francia filozófusnő úgy látja, hogy akárcsak hajdan a kommunista mozgalom, most a zöld aktivisták képzelik magukat világmegváltónak, csak most nem az elnyomottak, hanem az egész Föld nevében. Az eredmény mindkét esetben nagyfokú intolerancia.

Kínának egészen más a szándéka a Nyugattal, mint a Szovjetuniónak volt a hidegháború idején: nem célja, hogy végső soron megsemmisítse. Viszont biztos benne, hogy képes a Nyugat fölébe kerekedni. A kínai támogatással működő washingtoni agytröszt munkatársa is úgy véli, hogy Amerika nem győzhetne az új hidegháborúban.

Kutatások tömkelege állítja, hogy a konzervatív világnézetűek boldogabbnak vallják magukat, mint a liberálisok. Mégpedig azért, mert az egyéni érdemmel és szorgalommal magyarázzák a sikert, és nem rendszerszintű okokkal.

Kanada a kábítószerkereskedelem legalizálásával próbálkozik. Engedélyezték a cannabis fogyasztását, és az egyik tartományban kemény drogokat is szabad fogyasztani. A hatóságok azt remélik, hogy az alkoholtilalom feloldásához hasonlóan ezek az intézkedések is több haszonnal járnak majd, mint kárral.

A technokraták gyakran populistának minősítik a pártokat azon az alapon, hogy népszerűséghajhásznak tekintik őket. Az olasz politológus szerint ők maguk sem kevésbé populisták. Elméletét hazájának legfrissebb politikai fejleményeivel igyekszik igazolni.

Időről-időre előkerül a javaslat, miszerint az internet pöcegödrének sötét bugyraiban fortyogó gyűlölködést csak úgy lehetne lecsapolni, ha a hozzászólók nem maradhatnának névtelenek. A szkeptikusok szerint ez a módszer aligha lenne hatékony. A gyűlöletkeltők ugyanis büszkén, névvel vállalják nézeteiket.

A haladó szellemű baloldali elit körében egyre népszerűbbek a nemnövekedés elméletei. Az eszmeiséggel alapvetően szimpatizáló közgazdász azonban nem sok esélyt lát az elmélet megvalósítására. Sem a szegény országok lakói, sem pedig a fejlett gazdaságok középosztálya és munkássága nem lelkesedik a globális ökoszocializmusért.

A náci múlt bűneivel való szembenézés évtizedeken át meghatározta Németország külpolitikáját. És gazdasági szempontból is igen jövedelmező volt, például elősegítette az olcsó orosz energiához való hozzáférést. Az ukrajnai háború miatt új narratíva körvonalazódik. Természetesen ez is összhangban van Berlin aktuális gazdasági érdekeivel és az új geopolitikai realitásokkal.