Az orosz katonai szakértő szerint az ukrán hadsereg nyugati szabványokra állt át, de ezek az Oroszország elleni háborúban nem váltak be. Erőforrások dolgában az orosz fölény egyértelmű, de csak lassan billen Oroszország felé a mérleg. Nyugati szakértők más képet festenek a helyzetről.

Az amerikai Republikánus Párt ideológiája évtizedeken át a konzervatív értékek és a piacpárti eszmék ötvözésére épült. Egyre inkább úgy tűnik azonban, hogy mindkét téren fordulat jöhet. Trump és alelnökjelöltje a munkások szavazatainak megnyerése érdekében egyre inkább baloldali jóléti gazdaságpolitikát hirdet, és a kultúrharcban is mérsékeltebb hangot üt meg.

A csapból is versengő világvége-jóslatok folynak, nem meglepő hát, ha egyre többen pesszimisták az emberiség jövőjével kapcsolatban. Mindeközben azonban globális szinten rekordokat dönt a szubjektív boldogság és elégedettség. Rosszkedvünk forrása a média és a politika.

Kultúránkban valaha a hősnek volt kultusza, de a békés évtizedek és a humanista felfogás terjedése változást hozott: manapság az áldozatnak nagyobb a becsülete. A kép, amely Trumpot ábrázolja percekkel a merénylet után, amint vérző arccal felemelkedik, és öklét az égnek emeli, az olasz kommentátorban egy tizenöt évvel ezelőtti milánói jelenetet idézett fel. 

A Donald Trump elleni merényletkísérlet nyomában a kommentariátus és a politikusok egymásra licitálva követelnek mérsékeltebb közbeszédet és kevésbé megosztó stílust. Nagy kérdés, miért lenne éppen most kereslet az önmérsékletre és az árokbetemetésre, ha eddig nem volt. 

A stadionok lelátói egykor a rasszizmus színterei voltak, ma viszont sokkal inkább a békés és befogadó nacionalizmus színpadai. Miközben a bevándorlás ügyében erős indulatok dúlnak a nyugati társadalmakban, a lelátókon a befogadó, toleráns és multikulturális nemzeti érzések uralkodnak.

A brit Munkáspárt elsöprő választási győzelmét beárnyékolja, hogy fémillióval kevesebb szavazatot kapott, mint öt évvel ezelőtt. Az ok az arab bevándorlókat mozgósító Muslim Vote mozgalom. Az Egyesült Királyságban új jelenség, hogy emberek csoportjai a származásuk szerint szerveződnek politikai táborokba.  

A neves skót-amerikai történész az összeomlás előtti Szovjetunióval állítja párhuzamba az Egyesült Államokat, mondván, hogy a világ vezető hatalma gazdasági, civilizációs és geopolitikai értelemben is rohamosan hanyatlik. Szintén konzervatív bírálója túlzónak és alaptalannak tartja az összehasonlítást.

A moszkvai kormánypárti elemző nem tagadja, hogy hazája nehéz helyzetben van. De enyhíti a problémákat, hogy megszabadult a régi szovjet ideológiától, és új, tekintélyes partnerekre tett szert. A nehéz helyzetben felértékelődnek a hajdani szocialista tábor országai közül azok, amelyek ma is jóbarátok. 

Franciaországban a nemzetgyűlési választások hajrájában rosszul jött a baloldalnak, hogy legerősebb szervezetét, a radikális Engedetlen Franciaországot zsidó szervezetek antiszemitizmussal vádolják. A radikálisok tiltakoznak, de még szövetségeseik is elismerik, hogy a vád nem egészen alaptalan. 

A liberális publicista és a tekintélyes német történész gyávának nevezi a vezető politikusokat, amiért a klímaváltozás ügyében csak pepecselnek, és nem fogják vissza drasztikus intézkedésekkel a fogyasztást. A népharagtól rettegő vezetők a szerzőpáros szerint a demokráciát veszélyeztetik. Bírálójuk képmutatással vádolja őket.

Sokan jósolják, hogy a mesterséges intelligencia jelentősen növeli majd a munkavégzés hatékonyságát. Igen ám, csakhogy az új alkalmazások a munkakerülőknek is rendkívül hatékony segítséget nyújtanak.

A melegek elismertetését célzó felvonulások öt évtizede még rosszallást, sőt, erőszakot váltottak ki. Mára megváltozott a helyzet legalábbis a Nyugaton: a Pride-mozgalom elérte legfontosabb céljait. A transzok felkarolása azonban feszültséget kelt a melegek körében – állítja az ír publicista.

A tekintélyes német populizmus-kutató szerint felborult a jogállamiság és a demokrácia kényes egyensúlya. A liberális demokráciában egyre több kérdésben a jog dönt, és nem a politika. Ez viszont a liberális demokrácia radikális bírálóinak malmára hajtja a vizet.

A mentális zavarok meghatározása és rendszerezése nem pusztán tudományos ügy. A betegségek megnevezése ugyanis hatással van az emberek viselkedésére és önképére. A diagnózisból vagy legalábbis a vélt zavarból sokan identitást kreálnak, ami a fiatalok körében különösen aggasztó jelenséget szül.

Az egyik ország polgárai egyáltalán nem feltétlenül gondolkodnak ugyanúgy a gazdagokról, mint egy másik ország lakói. Egy tizenhárom országra kiterjedő kutatás jelentős eltérésekre derített fényt. A sárga irigységfaktor a jelek szerint nem egyenletesen terjed a Föld felszínén. 

Tele a világsajtó az európai jobboldal növekvő népszerűségéről szóló panasszal. Két liberális olasz szerző egyaránt jobban örülne, ha a panaszkodók inkább megpróbálnák megérteni, miért nem az ő felfogásuk lesz egyre népszerűbb. De ők ketten más-más magyarázatot adnak a jelenségre. 

Az egyetemeken a baloldal támogatja a sokszínűséget és a pozitív diszkriminációt, persze csak addig, amíg a kedvezményezettek nem vonják kétségbe a progresszív értékeket. A jobboldal általában nem híve az ilyesminek, kivéve, ha ezzel a konzervatív nézeteknek lehet nagyobb nyilvánosságot szerezni.

A posztkolonializmus három évtizede még üdvözölte a kultúrák keveredését, és a globalizációt. Mára azonban száznyolcvan fokos fordulatot vett. A posztkoloniális elmélet hívei ma már fegyvernek tekintik a kultúrát, és az etnikai nacionalizmus logikáját követik.

A kortárs liberálisok előszeretettel hirdetik a világnézeti semlegességet. A kanadai liberális filozófus szerint mindenki jobban járna, ha végre elismernék, hogy a liberalizmus is világnézet és életforma.