Sokan már az Ukrajna ellen indított támadás első heteiben biztosra vették, hogy Putyin hamarosan megbukik. Nem így történt, az orosz nép nem tűnik elégedetlennek a rendszerrel. Két Oroszország-szakértő a rendszer stabilitását nem a szovjet típusú központosítással, hanem a regionális vezetés gazdasági önállóságával magyarázza.

Az internetes nyilvánosság korában a régi elit elvesztette uralmát a közbeszéd fölött. A liberális filozófus szerint ahelyett, hogy korlátozással próbálná visszanyerni hegemóniáját, a liberális elitnek végre vitába kellene szállnia a populistákkal. Még az is lehet, hogy sikerrel járna.

A befolyásos körökben otthonosan mozgó orosz geopolitikai szakértő szerint a Trump-kormányzat világszemlélete közel áll ahhoz, ahogy az orosz vezetés gondolkodik a nemzetközi kapcsolatok jövőjéről. Arra számít, hogy ez békét eredményezhet Ukrajnában.

Konzervatív elemzők a józan ész, a pragmatizmus és a realista külpolitika foglalataként értelmezik az új amerikai nemzetbiztossági stratégiát. Liberális szerzők szerint Trump magára hagyja Európát, sőt, megpróbálja szétverni az Európai Uniót, miközben a kontinensre kényszerítené saját ideológiáját.

A szakértelem nem azonos a jövőbelátás képességével. De azért az mégiscsak meglepő, hogy a kellőképpen tájékozott laikusok sokszor nagyobb eséllyel tippelik meg a jövőt, mint az adott terület szakbarbárai.

A francia radikális baloldal rosszul viseli a közvélemény-kutatások eredményét. A legújabb kifogásolt kutatás azt mutatta ki, hogy a muzulmánok körében egyre több az iszlamista. Márpedig a muszlimok nagy többsége a radikális baloldalra szavaz.

Németország a védelmi ipar felfuttatásával nemcsak a biztonságot akarja erősíteni, de a gazdaságot is ösztönözné. A baloldali publicista minden szempontból kártékonynak tartja az ötletet, a gondolkozás militarizálódása pedig különösen aggasztja.

Virágzik a tudományos élet, egyre több szakcikk jelenik meg. Csakhogy a tudomány felhígulása súlyos következményekkel jár: a sok érdektelen tanulmány között elvész a valóban fontos és újszerű kutatás. Arról nem is beszélve, hogy mibe kerül mindez az adófizetőknek.

A Moszkvából külföldre kényszerült tényfeltáró portál kétszáz oldalas tanulmányban bizonygatja, hogy a mai orosz hatalmi struktúra egy új arisztokrácia tartós uralmára épül. A szintén emigráns újság szerzője viszont nem tekinti stabil arisztokráciának a rezsimet.

A fejlett országok fiataljai körében egyszerre hódít a konzervatív vallásosság és a valláspótlékként szolgáló progresszív ideológia. A spengleriánus amerikai druida teológus szerint a vallási reneszánsz a felvilágosodás racionális kultúráján alapuló civilizációnk alkonyának a jele.

Egyre többen tartanak tőle, hogy az írásbeliség korát újra a szóbeli kultúra váltja. Pedig lehet, hogy jobban is járnánk, ha nem fulladnánk bele a ránk ömlő és a tapasztalati valóságot leegyszerűsítő szavakba.

A részrehajlástól mentes újságírás utolsó nagy bástyája, a BBC súlyos hitelességi válságba került, miután híradásai néhány fontos ügyben elfogultnak bizonyultak. Két csúcsvezető lemondása aligha hoz megnyugvást.

A Z-generáció egyre elégedetlenebb a fennálló rendszerrel. Németországban a fiatalok fele radikális pártra szavaz, Amerikában közel negyven százalékuk szimpatizál a kommunizmussal. Nagy kérdés, hogy gazdasági, avagy kulturális okok állnak-e a háttérben.

A vallás visszaszorulóban van a világban, ám az ezotéria iránti igény és a misztikus gondolkozás tovább él. A babonák egyre inkább tudományos köntöst öltenek, és még a fejlett, technokrata országokban is divatosak.

A fejlett országokban az első, de különösen a második világháború óta egyre nő az állami szerepvállalás. Jobb- és baloldal egyaránt a biztonságra hivatkozva hizlalja az államot.

 A francia radikális baloldalon kiátkozással igyekeznek fenntartani az egységet. Nem látják, de ha látnák, sem igen bánnák, hogy ez a sztálini totalitarizmus öröksége. A francia esszéista azt reméli, hogy mégiscsak akadnak igaz emberek, akik kimondják az igazat, és nem rettennek meg a kiközösítéstől.

A mesterséges intelligencia új távlatokat nyit a giccs politikai felhasználásában. Trump elnök él is a lehetőséggel, és gyakran lép fel a szuperhős szerepében, ráerősítve ezzel az elitellenes üzenetekre. A tömegízlésen fintorgó baloldali bírálók is csak az ő malmára hajtják a vizet.

A tekintélyes szabadelvű filozófus és a szintén liberális közgazdász párhuzamot von a nacionalista jobboldal és a progresszív baloldal eszmeisége között. Mindkettőt társadalmi és gazdasági szempontból egyaránt kártékony, de szerencsére megvalósíthatatlan utópiának tartják.

Mindenki független és igazságos igazságszoltáltatást szeretne. A kormányoldal szerint ezt szolgálja az igazságügy reformja, az ellenzék szerint viszont éppen hogy veszélybe sodorja. Indul a népszavazás előtti kampányháború Olaszországban.

Jobb- és baloldal egyaránt a szólásszabadság védelmezőjének tekinti magát, miközben egymást előszeretettel korlátozzák a véleménynyilvánításban. Az amerikai politológus nem pusztán a képmutatásnak tudja be a szelektív toleranciát, hanem az önhittséget is okolja érte.