Virágzik a tudományos élet, egyre több szakcikk jelenik meg. Csakhogy a tudomány felhígulása súlyos következményekkel jár: a sok érdektelen tanulmány között elvész a valóban fontos és újszerű kutatás. Arról nem is beszélve, hogy mibe kerül mindez az adófizetőknek.

A Moszkvából külföldre kényszerült tényfeltáró portál kétszáz oldalas tanulmányban bizonygatja, hogy a mai orosz hatalmi struktúra egy új arisztokrácia tartós uralmára épül. A szintén emigráns újság szerzője viszont nem tekinti stabil arisztokráciának a rezsimet.

A fejlett országok fiataljai körében egyszerre hódít a konzervatív vallásosság és a valláspótlékként szolgáló progresszív ideológia. A spengleriánus amerikai druida teológus szerint a vallási reneszánsz a felvilágosodás racionális kultúráján alapuló civilizációnk alkonyának a jele.

Egyre többen tartanak tőle, hogy az írásbeliség korát újra a szóbeli kultúra váltja. Pedig lehet, hogy jobban is járnánk, ha nem fulladnánk bele a ránk ömlő és a tapasztalati valóságot leegyszerűsítő szavakba.

A részrehajlástól mentes újságírás utolsó nagy bástyája, a BBC súlyos hitelességi válságba került, miután híradásai néhány fontos ügyben elfogultnak bizonyultak. Két csúcsvezető lemondása aligha hoz megnyugvást.

A Z-generáció egyre elégedetlenebb a fennálló rendszerrel. Németországban a fiatalok fele radikális pártra szavaz, Amerikában közel negyven százalékuk szimpatizál a kommunizmussal. Nagy kérdés, hogy gazdasági, avagy kulturális okok állnak-e a háttérben.

A vallás visszaszorulóban van a világban, ám az ezotéria iránti igény és a misztikus gondolkozás tovább él. A babonák egyre inkább tudományos köntöst öltenek, és még a fejlett, technokrata országokban is divatosak.

A fejlett országokban az első, de különösen a második világháború óta egyre nő az állami szerepvállalás. Jobb- és baloldal egyaránt a biztonságra hivatkozva hizlalja az államot.

 A francia radikális baloldalon kiátkozással igyekeznek fenntartani az egységet. Nem látják, de ha látnák, sem igen bánnák, hogy ez a sztálini totalitarizmus öröksége. A francia esszéista azt reméli, hogy mégiscsak akadnak igaz emberek, akik kimondják az igazat, és nem rettennek meg a kiközösítéstől.

A mesterséges intelligencia új távlatokat nyit a giccs politikai felhasználásában. Trump elnök él is a lehetőséggel, és gyakran lép fel a szuperhős szerepében, ráerősítve ezzel az elitellenes üzenetekre. A tömegízlésen fintorgó baloldali bírálók is csak az ő malmára hajtják a vizet.

A tekintélyes szabadelvű filozófus és a szintén liberális közgazdász párhuzamot von a nacionalista jobboldal és a progresszív baloldal eszmeisége között. Mindkettőt társadalmi és gazdasági szempontból egyaránt kártékony, de szerencsére megvalósíthatatlan utópiának tartják.

Mindenki független és igazságos igazságszoltáltatást szeretne. A kormányoldal szerint ezt szolgálja az igazságügy reformja, az ellenzék szerint viszont éppen hogy veszélybe sodorja. Indul a népszavazás előtti kampányháború Olaszországban.

Jobb- és baloldal egyaránt a szólásszabadság védelmezőjének tekinti magát, miközben egymást előszeretettel korlátozzák a véleménynyilvánításban. Az amerikai politológus nem pusztán a képmutatásnak tudja be a szelektív toleranciát, hanem az önhittséget is okolja érte.

Az Egyesült Királyságban egyre furcsább eredményeket hoznak a választások. Lehet, hogy a történelmi választási rendszerrel van a baj, amelyben csak egyéni választókerületek vannak, és egyetlen fordulóban dől el, ki jut kormányra.

A baloldali német publicista a demokrácia elleni támadásnak tekinti, hogy a jobboldal megvonná az állami támogatást a politikailag elfogult civil szervezetektől. Az amerikai konzervatív szerző viszont éppen a civil mélyállamtól félti a demokráciát.

A mesterséges intelligencia fejlődése nyomán egyre súlyosabb politikai veszéllyel járnak a hamisított lejárató tartalmak. És még csak nem is maguk a manipulált videók a legveszedelmesebbek, hanem a mellékhatásuk: a tényekbe és a valóságba vetett bizonyosság megingása.

A Nobel-díjas francia közgazdász újfajta nyugdjszámítási módszert javasol, miután  a nyugdíjkothatár fokozatos emelésének progrmja megrekedt. Egy szakommentátor szerint a nyugdíjrendszer fenntarthatatlan, akárhogy farigcsálják. Máshol kell keresni a megoldást.

Egyre inkább úgy tűnik, hogy a populista jobboldal sikere nem egyszeri kisiklás volt. Két ismert liberális szerző úgy látja, hogy a liberálisok hovatovább a szótárukat is elvesztik, márpedig így esélyük sincsen a választók bizalmának visszanyerésére.

Az elmúlt évtizedekben a baloldalon népszerű revizionista történelemszemlélet leszámolt a nemzeti nagyság mítoszaival. Donald Trump monumentalizmusa ezen a téren is változást hozhat.

Szinte biztosra vehető, hogy New Yorknak szocialista polgármestere lesz.  A november 4-i választás várható eredménye nem kisiklás: a szocialisták jó negyven éve dolgoznak azon, hogy átvegyék a Demokrata Pártot a mérsékelt liberálisoktól.